aranyra érett levelek,kopáródó őszi ág.
Ködön áttűnő halvány fények,
ködös virágok illata,
habos felhők,száradó pázsitok,
barna csend,s madarak halk dala.
Áll az idő,állok az időben én.
Csend van,csak a szellő susog.
Felhőt növeszt fölém a csend,
s aproszemű eső csurog.
Szabolcsi Erzsébet: Könnycseppek az elmúlásért
Hova,hova tűntek a színek a nyárból?
Hol a ragyogás a mosoly aranyából?
Hol a csók narancsa,hol van a zöld féltés?
Hol a rőt kihívás,hol a kék igézés?
Olyan sötét lett
hirtelen,
kopog a jég
a szívemen,
amit kimondok:
magam se vallom,
amit dalolnék:
magam se hallom,
áttetszők lettünk -
üveg a vízben,
fakult vagy úgy is,
nincs színem így sem.
Hol a rőt kihívás,hol a kék igézés?
Hol a csók narancsa,hol van a zöld féltés?
Titkok tarkasága hol van a szemedből?
Hova,hova tűnt a fény a szerelemből?
Baranyi Ferenc: Festői kérdések
Milyen hamar megszokod a
fákon a lombot;
milyen hamar megszokod,ha
a lomb lefoszlott;
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat,telet;
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet.....
Illyés Gyula: Milyen hamar....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése