madár csiripel,csacsog egyre,
s a betáncoló napsugár
aranyport szór az üvegekre.
Dsida Jenő: Június (részlet)
Én nem kérdezem: szeret-nem-szeret
A margarétától soha.
Nem kell más,
Csak fehér virágszirom mosolya.
Mely úgy lengett az alvó rét felett,
Mint egy sóhajtás,mint egy lehelet.
Én nem kérdezem: szeret,nem szeret
a margarétától soha.
Reményik Sándor: Margaréta
Nótába nem írnak
gomblyukba nem tűznek
nem tesz kirakatba
a virágos üzlet,
mert te nem vagy ritka
mert te nem vagy drága
csak az árokpartról
nézel a világba
mintha kis nap sütne
orcád oly szép sárga
te pitypang,
te pitypang virágja....
Szép Ernő: Pitypang
Mi az ott,
a mezőn az a vérfolt?
Pipacsok! Pipacsok!
Ha szellő rebben,az égbolt
kékje alatt
piros tavak
hullámzanak:
pipacsok! pipacsok!
Kiragyog
a rét puha-lengő
zöld selyméből egy hanyagon
elejtett rőtszínű kendő:
pipacsok!
Tűz a napon!
Száz meg ezernyi nyúlánk
kicsi láng,
és látni,ahogy
mind hajladozik,remeg,izzik,táncol:
pipacsok! pipacsok!
Mámor!
Látod az ég
íve alatt a világ
repeső örömét?
Azt a nagy piros bóbitát?
Most ráfúj: szerteröpülnek a szirmok
a szélben.
Piros pillék raja száll
a nyár,a nyár
kék egében.
Rónay György: Pipacsok
Ezüst berek,zöld víz,bolond madárdal,
ős asszony-illat: izzadt nyárfaszag,
s az égről tajték -s habfelhő fogával
vén csontokon az ifjú nyár kacag.
Horgászbotommal gázolom a tócsát,
tündérek várnak,vagy hideg halak?
Maroknyi,édes örökkévalóság,
egy pillanatra megtaláltalak!
Jékely Zoltán: Nyárelő hava
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése