Az Ősz Szelleme

Irigyen néztem,napról napra
irigyebben az ősz
fantáziás pusztító kedvét,
ős,erős
tehetségét,mely sose mímel
annyi színnel,
oly élethíven
festi az elmúlást,
annyi pompával gazdagon,
hogy nincs rá szavam,
nincs hasonlatom.
Főképpen játszi könnyedségét,
nagyvonalú
megoldásait irigyeltem,
azt ahogyan a bú
művében lassan,
valami örök katarzissal
deres derűvé szelídül:
azt ahogyan a szépség
benne végképp,
s másíthatatlanul
teljessé alakul.
       Kányádi Sándor: Titok (részlet)

Az Ősz Szelleme
A tavasz magával hozza az édes illatok áradatát,a friss és üde szellő varázslatát.Élni kezd a világ,kinyílnak a szívek és a tarkaság elbódítja az elméket.A tavaszt várja a Föld népe,hangos nevetéssel fogadják és az ittlétét boldogság lengi körül.
Az ősztől megriad a nép.Depressziót emlegetnek és szomorúan zárkóznak be a házukba.Pedig az ősz is tarka színáradat,hűvös szele felébreszti az embert.Kitép az édes bolyongásból és egy másik arcát mutatja meg az életnek.Az élet őszi arca nem rút,pusztán a szépség egy mélyebb rétege,amelyet ha nem is lát minden ember,attól még ott van.Ugyanúgy pulzál,ugyanúgy él,akárcsak a tavasz és a nyár.

Az Ősz Szelleme nem gonosz,inkább csak arra int,hogy forduljunk magunkba,tartsunk egy kis önvizsgálatot.Az ősz annak az ideje,hogy jobban megismerjük önmagunkat.Az ősz színei is varázslatosak,de sokkal inkább marasztalnak a talajon,mintsem az égbe repítsenek.Boldogságot tud hozni az ősz is,ha az ember lelkében harmónia uralkodik.Az ősz nem bódít,nem csal tévútra.Az Ősz Szelleme körbelengi az ember egész lényét és megpróbálja felnyitni a szemét,hogy vegye észre a virágok édes illata és a kellemes szellő nélkül is az élet boldogító csodáit.Az ősz a feldúlt lelket nem cirógatja,nem kíván édes módon gyógyír lenni.
Az ősz megmutatja,hogy kik is volnánk valójában.Arra kér,hogy a madarak éneke nélkül is találjunk csodálatos momentumokat a környezetünkben.Az Ősz Szelleme nem kiismerhetetlen,de zárkózottabb és titokzatosabb,mint a Tavasz Szelleme.A Tavasz Szelleme harsonával hirdeti a vidámságot és körülhint illatokkal és dallamokkal.Az Ősz Szelleme álomba küldi a természetet.De nem hitvány tett ez a részéről,hanem ésszerű,okos cselekedet.Az ősz mély gondolatokat ébreszt,a depresszív állapotra a tavasz is csak csalfa gyógyír.Az Ősz Szelleme felszakítja a felszínt és a mélyre nyúl.Előrángatja az igaz érzéseket,tükröt tart elénk és mert hiú az ember,elsőre elkeseredve süpped a bújába és az őszt okolja a hangulata miatt.De az Ősz Szelleme bölcs.Nem kíván ártani.Segítséget nyújt mindazzal,hogy lerántja a csillogó leplet és szembesít a valódi énünkkel.
Az ember döntése,hogy küzd,vagy belesüpped a szürke magányba,amelyet ő maga oldhat csak fel.Az ősz hideg szeleivel lesodorja a fák leveleit,lecsupaszítja őket és így mutatja meg,hogy a színes öltözet nélkül sem huny ki az élet.Az ősz nem tűri a karcos felszínt,mindent őszinte,csupasz valójában akar látni.Az Ősz Szelleme nem a halál,hanem az élet veleje.

És ha szétnézek,narancssárgát,bordót,barnát és citromsárgát látok,itt-ott zöld kis foltokkal.Mézes tea lengi körül a meleg szobát,miközben hatalmas esőcseppeket fúj a hideg szél az ablakok üvegének.Falevelek sodródnak a széllel,de mégis szép ez a kép.Nem riasztó,sem nem kellemetlen,hanem a nyugalom egy egészen különleges formája.Érzem,hogy élek,látom,hogy körülöttem is zajlik az élet és mindeközben komoly gondolatok cikáznak az elmémbe,de nem vagyok szomorú.Csak az életem egy mélyebb szintjét élem meg.
Imádom az őszt,mert hiába hoz magával hűvös szeleket és esőcseppeket,hiába küldi el a madarakat és küldi álomba a virágokat és a fákat,mégis melegséggel tölt el és az egész valómat varázslattal tölti meg.Az Ősz Szelleme csodaként jön közénk.Az Ősz Szelleme karonfog  és egy különös útra invitál.Ezen az úton érthetem meg,hogy milyen céllal élem az életem.Minden ősz egy számvetés,egy különös gondolat örvény,amely hol fáj,hol édesen kacagtat,de végeredményben meglátom azt,hogy mi az életem,sőt az egész élet csodája.Az Ősz Szelleme kedves barátként lép közénk és józanítóan hat a világ teremtményeire.
Az eső,a borongós napok,a rövidebb nappalok nem szabad hogy kedvünket szegjék.Minden napja az életnek csodákat tartogathat és ha a szíveddel látod a körülötted lévő forgatagot,akkor azt is megláthatod,hogy a kupacokba összehordott falevél nem a fájdalom hírnöke.Sokkal inkább a gyermeki lélek ébresztője,amelybe hátast lehet ugrani,majd kacagva felállni és menni tovább.Az Ősz Szelleme nem komor,csak a körülmények teszik azzá.
         Szilágyi Edina stylemagazin

Szeretlek ősz...mikor enyhet hint a táj,
minden,mi zöld,földbarnává ernyed,
a köd langy,gomolygó táncra gerjed
s már tüzes nap harapós ajka se fáj.

Ilyenkor mellbe vág a felismerés,
hogy mennyi gyönyört rejt még az élet,
hogy minden szép bontogat új szépet,
mit látnom és éreznem sors-rendelés.

Tudom,a tavasz,nyár,tél....gyöngyképek.
Ám bennem csak az ősz az,mi gyöngy-esőz,
súgó zsongásától ázva lépek

mély boldogságba -oh,dallamos dizőz! -
mert ősz-létemben míg csenghet ének,
mindig és örök vággyal szeretlek,ősz.....
          Pogány Zoltán: Szeretlek ősz