ejtett lábamhoz november szele,
mely mint kitartó,értetlen kamasz,
meg-megújuló rohammal ront rám.
Elfutni sem hagy; ezernyi keze
ruháim alá igyekszik jutni,
hogy szám remeg,arcom lángba borul,
mint csipkebokrok vértüzes bogyói.
Haász Irén: Novemberi válasz
Maradna még az ágon a levél,
bús fonákja reszket,
táncra perdítené
a novemberi szél,
ám rojtosra tépázva
kegyetlenül leszakítja....
Rozsdásra barnult
félelmeink sátora alatt
elférünk sokan,
mégis maradni szeretnénk
mindannyian,
te,én s a hulló falevelek....
D. Bencze Erzsébet: Maradna még
....amint az ősz ma átkarolt,
fülembe mélabút dalolt,
ezüst szitája rét felett -
ledér kamilla csókja lett.
Nevetve rázta kóc haját,
Napot takart a kis galád.
....az ősz ma érzem itt rekedt,
a csend megült a domb felett.
Vaskó Ági: Őszi dal
Mint palettán a szétfutott színek,
ezerfélék az őszi levelek,
a zöld a sárga tónusába fut,
és esélytelen levél-háborúk
csodás világú,zizzenő zaját
hajladozzák csoportosan a fák,
a levegőnek levél-íze van,
s az őszi ízbe fúlva hangtalan,
a fák vetkőző ágát bámulom,
s míg eltűnődöm egy-egy ritmuson,
a pőre szél az ághegyéig ér,
s a ráncos törzsön lúdbőrzik a tél.
Böröczky Mihály: Őszi kép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése