2011. október 13., csütörtök

Egy letűnt, nőies helység


A budoár egy titkokkal övezett világba,a női titkok rejtett zugaiba,a vágy és az öröm pillanataiba invitál bennünket.
Budoár szó jelentése: női öltözőszoba,kis női szalon.
A hajdani felsőbb osztály hölgyei előkelő budoárokat rendeztek be maguknak öltözőszobaként.Eredeti funkcióját hamarosan elveszítette és a személyes érintkezések színterévé vált.Itt fogadták meghitt barátnőiket,itt töltöttek el kellemes pásztorórákat a házibaráttal vagy nevezhetjük éppen szeretőnek is.Titkokat rejtett a budoár sejtelmes félhomálya.



 Madame Pompadour,Marie Antoinette,Nana,Kiki de Montparnasse,a franciás női érzékiség megtestesítői,akik a budoár stílusának titokkal átitatott szellemiségét jelenítik meg.
Madame Pompadour királyi szeretőjének szórakoztatása mellett a csábítás és az államügyek praktikusan ötvözhető szentélyeként használja lakosztálya öltözőszobáját.
Marie Antoinette budoárja a szerencsejáték,a divat és a pompa fellegvára.
Émile Zola hősnője,Nana az igazi párizsi kokott budoárját jeleníti meg a csábítás,a fertő és a buja vágyak titokzatos szentélyeként.
Kiki de Montparnasse a párizsi avantgárd  legfelkapottabb múzsája,utcalány,sanzonénekesnő és modell.Budoárja az utca,a füstös kocsma és a szegény festők műterme.Érzéki aurája és közvetlen szexualitása azonban a budoár stílus 20.századi újjászületésének emblematikus figurájává tette.


A budoár stílus divatirányzatként elsősorban a titokzatos női érzékiség és az erotika által körüllengett sejtelmes báj megjelenítője.Buja alsó öltözetek,lazán fogott,vagy kiengedett haj és az elmaradhatatlan sminktükör és szépítőszerek.Ezek adják a budoár stílus elmaradhatatlan kellékeit- hiszen a budoár az a hely,ahol a nő érzéki közvetlenséggel válogat a szépségét leginkább kifejező eszközök között.
Még nem öltözködik,hanem "szépítkezik".A smink, a parfüm,a púderpamacs birodalma.A kultikus és titokzatos tárgyaké-amelyek a nőt a világra éppen ma született Vénusszá emelik.



Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Lehelleted a vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyú száj.

A szíved lüktetése szíven üt,
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn,lenn,jobbra,balra
élő koporsó,átfogsz mindenütt.

Oldalam bordás tengerpartja mellett
hogyan hullámzik a hasad,a melled!
Fekszünk, lelketlen,mint az állatok.

Megindulnak félelmes áramok,
mint fellegárnyas föld felé a villám.
Aztán burkot von a könny a pupillán.
            Weöres Sándor: Pastorale

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése