Régi magyar elnevezése szerint Szent András hava,a csillagászati megnevezés szerint a Nyilas hava,a meteorológia pedig őszutó néven tartja számon.
Ez a csend és az emlékezés hónapja.A hónap végére a természet végleg nyugalmi állapotba kerül,de a nyár megannyi emléke bennünk él.
Sárgul a lomb,sárgul az erdő,-
Ki útra kél,ki szendereg,
Idegenek lettek a földön
A régi,váró emberek.
Idegen lett szavuk hangzása,
Tekintetük,mozdulatuk.
Deres a harmat csillogása,
Felhők borítják a napot.
Örök múlt,távozó jövője
Bölcsőt rejtő sírja felett
Reszketve hullanak őszi ködbe
A fáradt,sárga levelek.
Czóbel Minka: November
Szeretem a ködöt,amely eltakar és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt,mert csend van benne,mint egy idegen országban,amelynek lakója a magány,királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt,mert túl rajta zsongó jólét,meleg kályha,ölelésre tárt karok és mesék vannak,melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt,mert eltakarja a múltat,a jövőt és a jelen is olyan homályos benne,hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt és olyan kevesen találkozunk benne,de akik találkozunk,nemcsak a ködöt,de egymást is szeretjük.
A ködnek anyja a völgy,apja a hegy,sírásója a szél és siratója a
napsugár.
A külországi ködöt nem ismerem.Ott talán a hegyeken is megterem,de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik -néha már nyáron- és csak akkor megy apjához látogatóba,ha nagyra nőt.De ekkor
már rendesen November van.
Fekete István: Szeretem a ködöt
Hervadáskor,pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok,lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok,jön a tél!
Ady Endre: Hervadáskor (részlet)
Nézem a vén napot,amely a hervadt kerten
S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét,
Ó most minden dolog oly titokzatosan szép.
Tóth Árpád: Őszi alkonyat (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése