Köszöntelek kedves,szép március! Ibolyaszagú,langyos leheletedet érzem már a levegőben.Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai,de a napot már te emeled az égre,s a földön már a te lábad jár.És a te lábad nyomán kizöldül a fű és előkéklik az ibolya.Kedves hónapom vagy te nékem.Te vagy az egyetlen,akit hívunk és akit epedve vár mindenki.Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?
Gárdonyi Géza: Március (részlet)
Forrongó március,ki nem szeret téged?
Karjaidba vonod az alvó vidéket,
s oly meggyőző csókot szorít rá a szájad:
ezer szeme rebben az eszmélő tájnak,
s hogy már fölébredne,simogatod,kéred....
Buzgólkodsz fölötte.Vér rohan a vérnek.
Csók zuhan a csókra.Párás hevületben
ring az egész világ.Olyan szédületben,
hogy mik foganhatnak,mind-mind megfogannak,
kisded gyermek-rügyek nevetnek a napnak.
Hajlik a fa ága.Fürtjeivel játszol.
Mozgalmas március,mindenben meglátszol.
Testben te a test vagy.Lélekben a lélek.
Március,te férfi! Ki nem szeret téged?
Hidas Antal: Március
Bomladozó rügyek vidámítják
a húzódzkodó télvég hangulatát,
a télnek az idén nem sikerült
megmutatnia igazi önmagát.
Nekifut még egyszer-kétszer,
de hasztalan próbálkozás....
rügyek nyílnak,madárdal cseng,
s lenn a földön vakondtúrás,
s körötte friss fű zöldje zseng,
levegőben érezni a tavasz illatát.
Szívemhez ér felhők mögül is
a márciusi nap aranysugara,
s ha távol vagy is,de jó,hogy vagy,
te kedves....szívemnek gyámja.
Ébredek.Lelked lelkemhez ér,
s azt szelíden megsimogatja.
Jószay Magdolna: Március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése