2015. október 26., hétfő

Boszorkány történelem és hiedelmek (Halloween)

......úgy gondolom egyre többen vásárolják,faragják már a tököket,készítik jelmezeiket és tervezik félelmetes sminkjeiket,hiszen mindjárt Halloween.......bár írtam már, nem szeretem ezt a szokást,olyan nagyon "amerikás" de igazából így,ez nem igaz,mert nagyon-nagyon régen az Ír bevándorlók vitték Amerikába ezt a hagyományt.......a nőiességnél maradva,akkor jöjjön egy kis boszorkány-történelem......


A boszorkányság azóta létezik,amióta az emberek közösségben élnek.A pogány hagyományokból táplálkozó,természetimádó boszorkányok üldözése azonban csak a középkori keresztény világban vált módszeressé ( a római törvények csak a gonosz mágiát büntették ) ezért a mai boszorkányképünk is innen származik.Eszerint a boszorkányok az ördöggel szövetségre lépő asszonyok,akik ezáltal természetfeletti képességre tesznek szert.Ezek azonban alacsonyrendű,negatív jellegű képességek; a boszorkányok csak ártani,rontani tudnak.Ezt a tudásukat öröklik vagy tanulják.Az öröklésnél a szülő a gyerekre ( anya a lányára,apa a fiára ) hagyja a tudományt,míg tanulás során különböző próbákat kell kiállnia.A középkorból ránk maradt felfogás szerint az ördöggel való cimborálás azonban önmagában még nem elég a boszorkánnyá váláshoz,ehhez az Istent is tagadnia kell.
Ezzel szemben az ókori boszorkányoknak még semmi közük nem volt a sátánhoz,sőt a többségüket jóindulatúnak tartották.Általában a varázslatos gyógyító képességgel rendelkező,bölcs asszonyokat tekintették boszorkányoknak.A középkori boszorkánykép gyökerei a görög-mitológiában találhatók meg.Homérosz Odüsszeia című eposzában Kirké boszorkánysága már több mint egyszerű mágia,mivel rontásra is képes.


A boszorkányhit a keresztény hittérítő tevékenység megerősödésével,az inkvizíció kezdete után,a 13.század közepe táján kezdett széles körben elterjedni.A keresztények,hol a csúf vénasszonyokat,hol a vonzó fiatal nőket tartották boszorkánynak,ők voltak a csábítás és a bűn legfőbb okozói.
A népi hiedelem szerint boszorkánnyá vált az a nő,aki: nagyon okos vagy nagyon buta; feltűnően szép vagy csúnya volt; ritkán járt templomba vagy nagyon sokat.Azt a nőt is annak tartották akinek közelében boszorkányszellemet,kígyót vagy teknősbékát láttak.
Hosszú ideig a boszorkányokat úgy kezelték,mint az istenkáromlókat,istentagadókat,eretnekeket,emiatt bűnösként kínvallatásnak vetették alá és halállal büntették őket.Az első boszorkányper áldozata egy 56 éves francia asszony volt,akit 1275.-ben máglyán égettek meg.A kínzások hatására ugyanis beismerte,hogy az ördöggel cimborált,aki félig kígyó,félig farkas alakjában látogatott el hozzá és akit "engedve követelésének" látogatásai alkalmával rendszeresen kisgyermek húsával kínált meg.


A boszorkányokról elterjedt,hogy képesek embereket,állatokat megrontani,járványokat terjeszteni,vihart éleszteni,aszályt okozni,rossz termést hozni.A boszorkányok tudnak jósolni,jövendölni,tudnak mérgeket és rontó kenőcsöket keverni; képesek gyógyítani is,ám e tevékenységük erkölcstelen,mert tudásuk az ördögtől származik.A mai napig léteznek praktizáló boszorkányok,akik kézrátéttel és gyógynövényekkel kúrálják betegeiket.
A boszorkányokat képeseknek tartják levegőben söprűn,kecskebakon,disznón,kutyán vagy koson repülni; kéményen leereszkedni,kulcslyukon átbújni.Éjszaka látnak,láthatatlanokká válnak; életre keltenek bárkit.A boszorkányoknak a seprű mellett a fekete macska,denevér,varjú és a különböző varázsfüvek is kellékei.


A boszorkányok három csoportjából,a fekete vagy rontó boszorkányok csak rosszra képesek; a szürke boszorkányok jó cselekedetre is hajlamosak; a fehér vagy jó boszorkányok kizárólag csak segítenek az embereken.
A boszorkányok éjszakai találkozójukat boszorkány-szombaton tartották.A helyszínre ördög által küldött kutyán,kecskebakon,vagy koson repültek el. Ilyenkor vad duhajkodás közepette dáridóztak,tivornyáztak,mindent ellenkezőjeként tettek,visszafelé vetettek keresztet,hátulról előrefelé mondták a Miatyánkot,hódolatuk kifejezéseként,megcsókolták az ördög hátsó fertályát majd válogatás nélkül,mindenkivel közösültek.
A néphit szerint különösen veszélyesek a boszorkányok ünnepeken,elsősorban az újév napján,de a vidéki emberek számára a hétköznapokon is.Hétfőn és szombaton nem tudnak megbabonázni senkit sem,csak kedden és pénteken képesek ártani.Emiatt például pénteken nem kezdenek munkába a juhászok,nem herélnek sem birkát,sem lovat.


Hogy megtévesszék a boszorkányokat,távoltartásukra,elűzésükre sokféle praktikát találtak ki: a menyasszony,hogy sikeres legyen násza,kenyeret,sót,fokhagymát varr szoknyája korcába; a gyerekágyas asszony,nehogy kicseréljék csecsemőjét,a férje csizmájában fekszik az ágyba,vagy apja ingével béleli ki a kicsi bölcsőjét.Hatásos a vánkos alá tett fokhagyma és az is,ha a látogatók háromszor ráköpnek az újszülöttre.A boszorkányok rontása ellen a kisgyerek csuklójára és a borjú nyakába vörös szalagot kötnek.A megrontások ellen elterjedt a boszorkányokat formázó bábuk elégetése,a házak,istállók ajtajára felfüggesztett kereszt.Egy másik védekezési mód szerint meggyengíti a boszorkány erejét,ha fűből,amelyen előtte a boszorkány sétált,kivágnak egy darabot és felakasztják a kéménybe.
                forrás: rostae-books.com


Az éj ma könnyű lábon jár,
boszorkányport hint szememre,
s alvó testem ernyedten vár
álomba szőtt igézetre.

Az álom jő,magába húz,
repülni kész vagyok talán,
de testem égő máglyán túsz,
belül a vad lángok falán.

Kitörni képtelen vagyok,
már körbezárt a lobogás.
Fájdalom nélkül olvadok
és megremeg a látomás.

Lenge szél ragad magával,
dús lombú fák fölé emel.
Bár a Hold is velünk szárnyal,
nyújtózom,mégsem érem el.

Szilaj szelem bősz táncba kezd,
orkánná duzzad,megvadul,
cseppekké szaggat,elereszt,
s ezernyi testem mélybe hull.

Röpke sors zuhanó létem;
óceán fogad magába.
Roppant karjaiban érzem:
semmi vagyok és hiába.

Megadom magam a végnek,
cseppjeimet elengedem,
s épp e feladás szülé meg
a víz teljességét velem.

Minden hullámba ott vagyok,
mint létben ringó végtelen.
Szivárványtestű angyalok
fürdőznek érzékeimen.

Hullámheggyé sűrűsödve,
a mindenség-élmény csúcsán
csapódok bele a földbe -
nem lágyan,de nem is durván.

Most partra vetett testemet
nyeli a szomjas föld mohón.
A homok lassan eltemet,
mégsem lesz álmom árulóm.

Egy vagyok a Föld rögével,
mert porból lettem egykoron,
s íme sorsom úgy vezérel,
hogy itt lelem meg otthonom.

Lelkemben csendes béke van,
puha mosollyal ébredek.
De álom-e az valóban,
amit én akként észlelek?

Boszorkányos bűvös képzet,
melyben már az sem tudható,
hogy a való az igézet,
vagy tán az álom a való....
        Bódai-Soós Judit: Boszorkányálom




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése