Szeles,fehérlő délutánon,
mikor dalt hallasz messze,távol,
a tiszta,illatterhes égből
hullt a napfényes,könnyű zápor.
Akáctömjén röpül a légben,
a lomb merengő,szűz fehérség,
kis,ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Nyílt arccal,isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap,
vékony,ezüst esőfonálon
fehér angyalkák citeráznak.
Piros a síró égnek arca,
s a lágy eső vígan pörög le,
mint fiatal,szelíd leányok
titkos szerelmű,enyhe könnye.
Kosztolányi Dezső: Áprilisi ezüst
-Nem kell várnod -mosolygott a tölgy ezer ránca és a fa mögül előlépett Április.A Tavasz kitárta karját.
-Mindig az és mindig más....-susogott és lágyan átölelte a lányt.
-Mindig más és mindig az....omlott a lány az ölelésben,s akkor egyszerre bódult alkony lett az erdőn.A vacsoracsillag szemérmesen behunyta szemét,a békák kórusa nászindulót pengetett.
Fekete István
Április,április,bolondok hónapja!
Szeretlek én téged, -a föld akkor kapja
A langyos,csillogó,locsogó esőket,
Melyeket hallgatni oly jó,s a szív éled...
Április,április, -bolondok hónapja!
Zöld füvét a csikó ropogva harapja,
Zsenge reménységnek harmatozó füvét
Harapja friss szájjal egész Emberiség.
Nem vagyunk mi azért,nem és nem,bolondok,
Hajoljatok reánk,derék,új falombok,
Az legyen a divat,áprilisi fényből,
Szűrjetek ránk szép szűrt legényes reményből.
Tóth Árpád: Április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése