Már nem tudom,hogy miért szeretlek
de azt azért tudom: nagyon.
Most hát reád rakom a terhet,
szempilláidra a szerelmet,
a mellkasodra,a szívedre,
a vállaidra,s úgy hagyom.
Gyurkovics Tibor
"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást,gyakran mondják ezt a másiknak....De ha igazán,szíved mélyéből,testedből-lelkedből szereted,akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak.Mert ha így szereted,akkor nem "sokat gondolsz" rá,hanem mindig.Sőt.Nem is gondolsz rá.Ez egészen más érzés.Folyamatosan jelen van az életedben.Ha dolgozol,ha kirándulsz,ha pihensz,ha zenét hallgatsz,vagy a madarak csiripelését élvezed,ha olvasol,vagy ha éppen kávédat kavargatod,mindig-mindig érzed a jelenlétét.Nem gondolsz rá,hanem érzed,hogy veled van,benned él.Minden pillanatban.
Csitáry-Hock Tamás
Tudod,hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen - Vele nem
Hogy mi a tűzbocsátkozás?
- csak ő legyen és senki más
Az utcán meg sem ismerem
- még szemhéját is szeretem!
Minden mozdulata hamis!
Mosolya,csókja - Akkor is!
Torkomig ér gyűlöletem:
senkivel se - Vele igen!
És kerülöm és megvetem
és átkozom - és szeretem!
Őrült vagyok és lángolok
karjában - mint a csillagok.
Gyurkovics Tibor: Feleselő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése