sirat múló telet
vakító fényével
szél üldöz hideget
tolvajként lopódzik
szellő szárnyakon suhan
fényt hozó március
földre váratlan zuhan
virágok nyílnak kertemben
érzések várnak lelkemben
barkáim selyme simogat
természet hangja hívogat.
Ligeti Éva: Tavaszi pillanat
Játékaidat elvehetik,ruháidat,pénzedet is elvehetik mások.De nincs olyan hatalma a földnek,amelyik elvehetné tőled azt,hogy a pillangónak tarka szárnya van,s hogy a rigófütty olyan az erdőben,mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned.Nem veheti el senki tőled azt,hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van és selymes puha keze,mint a jó tündérnek.
Wass Albert
A mesebeli madarat
elfogjuk olykor,hogy utána
úgy dönthessünk: legyen szabad.
S szorosan az ablakhoz állva
eresztjük el a messzi ég
felé,mely húzza ismerősen -
s akkor a madár színe kék.
Csak akkor.Mindig eltűnőben
Nincs más,csak ez a pillanat,
mely tollait kékkel befújja,
hiszen pihéin átszalad
a sugárzó mennybolt azúrja
és hiteti,hogy élni szép:
van Kék Madár,mely visszaszállhat!
S engedek én is kicsikét
az illúzió igazának,
hisz ez a szárnyalás visz el
a boldogsághoz,mert iránya
cikcakkos,tört íveivel
ráröpteti szemünk a fákra,
s meglátjuk végre a csodát,
mit addig is kínált az ablak:
zöldellnek,zöldellnek a fák!
Baranyi Ferenc: Kék madár-zöld fák
Hosszabbodó napok,fény,lázak és szerelmek!
Tavasz van!Március,április ránk nevethet,
május és június,hónap-barátaink!
Álmos folyók fölött jegenyék törzse ring,
oly lágyan hajlanak,mint óriási pálma;
csöndes erdők alatt madárszárny csattogása;
egy-nevetés a táj s mint zöld,víg társaság,
egymásnak verseket mondogatnak a fák.
A nap kel,homlokán szelíd hajnal-füzérrel;
az este csupa vágy; s hallani olykor éjjel
az áldott ég alatt,a roppant árny felett
valami végtelen és boldog éneket.
Victor Hugo: Tavasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése