a melegvő remény,
s míg szippantja az ég,
a fák lélegzetét,
törtetve tör elő
a most szült levegő,
fölsír az új csoda,
van jászla,otthona,
takarója a fű,
tavasz van.Gyönyörű.
Böröczki Mihály: Születés
Bimbó pattan az ágon.
Kis,kerek,feszes,
tömör húsú golyócska.
Benne sűrűsödik az élet,
a mulandóság és a szépség.
Még együtt a van és a lehetséges.
Idősíkok egymásba zárva.
Mindjárt kibomlik,
szétfeszíti héját,
feltöri a burkot,
kisodródik,kiáramlik,
szétterül,sziromszárnyakat
bont a virágzás.
A rügy,úgy tetszik,mozdulatlan,
de egy másodperc és a lét
dinamikája életre löki,
előpergeti,színekbe mártja,
illattal szórja
a formatervezett szépség
diadalmas világra jöttét.
Majdnem mindegy,
hogy mennyi időre.
Ágai Ágnes: A meglesett élet
- A tavasznak sem mondhatjuk: " Remélem,hogy hamar jössz és sokáig maradsz." Csak azt mondhatjuk: " Gyere,ajándékozz meg a reménnyel és maradj,ameddig tudsz."
Coelho
A végtelenből jött,de a platánok
Hallgattak,a sok zord,kevély sudár,
-Csak villámtól reszketnek a titánok,
Mit nékik egy kis halavány sugár! -
S ő félve zuhant alá,a mogorva
Törzsek között oly sötét volt a kert!
De lenn egy csöndes,paraszti bokorra,
Egy alázatos,vak pajtásra lelt.
Akkor a sugár szelíd aranyszája
Súgott valamit,s meghalt a sugár,
Ám megszületett március csodája:
Ezer rügy-szemét rányitotta már
A vak bokor az elámuló estre,
S minden szeme a Végtelent kereste.
Tóth Árpád: Kora márciusi napsugár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése