a téli éjszaka.
József Attila
A fiatal nő elment mellettem a hóesésben és reám mosolygott.A mosolyt köszönettel fogadtam,elvittem magammal,s egy ideig vigyáztam reá,hogy el ne olvadjon.Havas mosoly volt és lassan olvadt.A végén mindössze valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tócsa,nem nagyobb,mint egy könnycsepp.
Márai Sándor
A sűrű hópelyhek karjaira szálltak
Melegétől elolvadtak,eggyé váltak.
A lány állt és kívánta ne érjen véget
Sóhaja betöltötte a messzeséget.
Mezei Marianna: Hóesésben
Hófútta bokrok imádkoznak
az útszegélyen -derengő
téli délután -és nyílnak
a szélben a havas ágak,
szétbomlik kontyod s a hulló hó
lázas arcodat lobbantja
s a fehér kavargásban két szemed
a lágy-puha fényt befonja.
A tél visz el hozzád,a téli
tájon talállak újra meg,
a tisztaság olvadó csókja
hamvasan hozza kedvemet,
a csókodat szét futó,olvadt
gyöngyökkel arcomba rázza,
ha rohanunk fehér párában,
fák alatt s befútt barázda
mélyén,a tiszta végtelenbe
s szállunk az égen,fellegen,
puha ködök fehér szárnyain,
friss-lelkű,habzó tengeren.
S megtart a tél! -Kemény ütések
s a fagy szorításain át
rohanunk a bársonyos napba,
szállunk merészen a puszták
tavaszi álmaival s virág-
váró vágyainkat óvjuk,
melengetjük szánkban,testünkben
s a fehér hóval betakarjuk.
Hófútta bokrok,aláhajló
fák -derengő délutánon-
szétbomlik kontyod,arcomra hull
s elborít szerelmes álom.
Csontos Endre: Szerelmes,téli álom
Formállak magamban,mint egy verset s dúdollak,mint egy dallamot.
Zelk Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése