2014. december 2., kedd

Téli táj

A tél csontos,kegyetlen ökle
döngeti a fehér dombokat,
lomhán rohan a szél s hörögve
tépi a fát,sepri a havat.
Téli táj,holtnak látszó világ,
nem vagy te holt,szemem élni lát,
élsz,mint szívemben a régi vágy.
         Csontos Endre: Téli tájkép (részlet)


Hó kavarog az égben,hatalmas,szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban,fehér pettyek a vasszürke égen,hó,a hideg és a tél íze a nyelveden,habozva lehel csókot az arcodra,mielőtt halálra dermesztene.Harminccentis hó,puha,mint a vattacukor,meseországgá változtatja a világot,minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.


Hófehér neszben jött el az este,
arcunk csillogó hópihe lepte,
építjük vágyunk,hóból a várunk,
álmokkal fűtve boldoggá váljunk.

Dúdoló széllel kacagva játszunk,
kéz a kézben hóangyalt formálunk,
bölcsőként ringva ámul a Hold is,
reánk dermedve megül a hó is.

Titkos kis csókkal a hóban,szótlan
szívedre forró tűzrózsát szórtam,
emészt a lángja,szél koronázza,
angyali vágyunk valóra váltja.

Hisszük,nem álom,olvadó lábnyom,
nem tűnik el a hajnali vásznon,
szilárd a vágy ott,hova hó szállott,
látod? A pihe mily gyorsra váltott.

Itt jár az álom,kócos világon,
csipkés deresen,féltve vigyázom,
fejed vállamon,arcod arcomon,
egy pár lettünk e téli alkonyon.
         Szalayné Komlósi Gizella: Téli szerelem


Sokak szerint a téli táj,
fagyos,mint a jégvirág,
de tévednek.
Csak azok érzik hidegnek a telet,
kiknek szívében minden fény elveszett.
         Nagy Rebeka: Téli táj

        

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése