tartózkodásod zavart büszkeségedet
ahogy nem mondasz nemet sem igent
ahogy a személyes teredet véded
még a játszmáidat is szeretem
mikor nem válaszolsz vagy mikor másra
mikor a mondat mögül hirtelen
felvillan a lélek elhallgatása
a mozdulat és a megtorpanás
a nehézpáncélozott védtelenség
ahogy önmagadnak elébe állsz
rejteni tenger-szemed végtelenjét
meg ne lássák a titkolt benti képet
engedékeny gyönyörű gyöngédségedet
Imre Flóra: Én szeretem a rejtélyeidet
Álmodtam rólad
s most nem tudom:
Vagy-e?
ott túl az álmokon.
Csak bennem rebbenő
árnyalak?
Ébren még soha nem
láttalak.....
Álmodsz-e rólam
mondd,Te is?
Rezdülök olykor
benned is?
Vágyod-e azt
hogy várjalak?
Most becsukom szemem:
Hogy lássalak.....
Kormányos Sándor: Te is?
Moccan egy érzés a szem lecsukódva
nyílik a fény a mesék mosolyán
párna alá gyűrt tegnapok árnya
szürkül a vágyból szőtt nyoszolyán.
Álmokat ringat a test belerezdül
szárnyakat rajzol az éj odabent
s távoli tompa szívdobogáson
messzire szökni készül a csend.
Kormányos Sándor: Ha elalszol.....
A vers valami éteri magány,amit mégis meg lehet osztani.Egyetlen pont,melyben benne csillog a világegyetem,mint pupillán a könny.
Gyurkovics Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése