A téli napforduló már a primitív népek számára ünnep volt,az a kereszténység óta.Ilyenkor a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal.Aztán egyre rövidülnek az éjszakák és hosszabbodnak a nappalok....Amíg ember él,szükség lesz ünnepekre.Ha az életet utazáshoz hasonlítjuk,ezek a megállok.Jó,ha az embert várják az állomásokon.Ha nem,akkor is legalább önmagával kénytelen találkozni,szembenézni.Erre valók az ünnepek........
Bertha Bulcsú
A hótakarta hegygerincen
állig merev páncélba öltözötten,
néma fenyők állanak posztjukon,
oszthatatlan,dermesztő ragyogás
roppant erőterében.
A zenitre gördülő napkorong
rézsútosan bocsátja fényét
a völgytorokra,jeges-éles
sugara szilánkokra bontva arcod,
csontig hatol.
S mint reflektor -pásztázta,megmeredt,
tétova őz tekintete,ahogy
félrebiccent fejjel feléd néz:
foszforeszkálva izzik
a kristályként növekvő,
időtlenné -táguló pillanat,
míg hallgatod a szél végetnemérő
zsoltárait,kőből kibuggyanó
forrás töretlen; tiszta énekét.
Kerék Imre: Téli napforduló
Egy angyal kézen fogott
minket,
napsugárból szőtt tündöklő inget
viselt,
melybe reménységet vasalt.
Reményt,hogy a tél bármilyen erős,ravasz,
jön még valaha tavasz
és mint egy csintalan kamasz,
rügyek hegyére tűzi a bódult világot,
és ezerszín virágot
rajzol végre
az égre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése