olyankor bennem kitavaszodik.
Hisz' úgy szeretem ezt a szarkalábat itt,
és ezt a szétfutó ráncot is,
közvetlenül az orrnyerged felett.
Ha nevetsz,
felőlem tél vagy akár ősz lehet,
szárba szökken földre simult,
láng-palánta kedvem.
Igen,a nevetésed szeretem.
Attól mindig
kinyílnak bennem
a nárciszok.
Sárhelyi Erika: Nárciszok
virítasz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatában.
Napfény az ebéded,
Szellők simogatnak:
így élsz vidáman
hírnöke Tavasznak.
Zelk Zoltán: Ibolya
Hogy tovatűnt a tél.
Vette sálját,hóbundáját,
És elszállt,mint a szél.
Nem is intett,nem is köszönt,
Csak csöndben távozott,
Búcsúzóul a kertemben
Kis szépséget hagyott.
Csöppnyi fehér ártatlanság
Karcsú,üde száron,
Itt a tavasz,te csak tudod,
Kicsi hóvirágom.
Sárhelyi Erika: Hóvirágom
a virágokból álom-illat száll fel:
én mindig,mindig rád emlékezem,
aludni vágynék,de neked a tánc kell.
S a zene őrjöng,csepp nyugtot se hagy,
a gyertyák égnek és a vonók sírnak,
táncos körök csukódnak össze és nyílnak,
mindenki lángol: sápadt csak te vagy.
S neked a tánc kell.Nyúlnak már utánad
karok,szíved felé: s te engeded!
Látom fehér,ellibbenő ruhádat,
és lepke-könnyű,gyöngéd termeted.
És árad éji illat édesen,
virágkelyhekből álmodóbban száll fel.
Én mindig,mindig rád emlékezem,
aludni vágynék,de neked a tánc kell.
Theodor Storm: Jácintok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése