Müller Péter
Mikor az ábránd csillogó szemed
tükrében újra mosolyt játszik
s benne a nap is kacéran
szépítkezni vágyik,
akkor ott,abban a percben
megköszönöm neked,hogy
szivárványszínében én is
fény lehetek.
Kun Magdolna
Mert adni,adni csak annak lehet,
ki elfogadni bírja lelkedet.
Reményik Sándor
vad fodrait a szélnek.
Apró lelkeket ölelek
magamhoz,ha félnek.
Szememben melengető
rőzsetüzek gyúlnak.
Szavaim igazgyöngyként
a földre hullnak.
Mosolyommal bársonyszirmú
virágokat nevelek.
Szívem dobbanásában
rejtem el az életet.
Komáromi János: Kezemmel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése