2011. december 3., szombat

Az ünnep felé

Az öblös fotelban elterpeszkedve beitta a tél varázsos szépségű,nyugalmas hangulatát,pislákoló gyertya és illó fenyőgyanta illatát szívta a  tüdejébe és azt gondolta: boldog.És mindössze ennyi az egész; amíg megszállottan,kétségbeesetten űzte a jó érzést,az félénken elbújt előle,ám most,midőn leült csendesen,előmerészkedett és rátalált.
                     Vavyan Fable


A jég
meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél
se beszél:
por-hóval kergetőzve
játszanak
-mert szabad....
E fényes-boldog pusztaságban
nincs hazug szó: tisztaság van;
Senki se kényszerít,senki se tiltja,hogy válasz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!
Égnek
és jégnek
kristály síkjai közt suhan a lélek....
a levegő penge-éles és szesz-tömény;
röpülve,zuhanva,
pörögve,suhanva
szótlanul mond hálát jégnek és égnek
a táncba-szabadult,eszelős-tiszta lélek!

Oly jó:
erre nincs szó!
S ha vége a dalnak és fárad a láb:
a JÉGTÁNC minden kis karcos nyomát
némán begyógyítja a szűz hó.
             Fodor Ákos: Jégtánc


Nézz utána,hogy minden napból,a legközönségesebb,sivár hétköznapból is ünnepet csinálj,ha pillanatra is! Egy jóindulatú szóval.Méltányos cselekedettel.Nem kell sok az emberi ünnephez.Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet,megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével,valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével,környezeted vigasztalásával vagy felderítésével.Az élet gazdagabb lesz,ünnepibb és emberibb,ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel,az emberivel,a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az Ünneppel.
                                                                                  Márai Sándor


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése