Szerelmes Tavasz

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod,

hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak

csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd

a vízen,messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert

mert mi vagyunk most a fű,
a fa,a part,az öröm is
és szépszavú áldása
a tájnak!
            Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse

Te a tavaszt szereted,
Én az őszt szeretem.
Tavasz a te életed,
Ősz az én életem.

Piros arcod a tavasz
Virító rózsája,
Bágyadt szemem az ősznek
Lankadt napsugára.

Egy lépést kell tennem még,
Egy lépést előre,
S akkor rájutok a tél
Fagyos küszöbére.

Lépnél egyet előre,
Lépnék egyet hátra,
S benne volnánk közösen
A szép meleg nyárban.
               Petőfi Sándor: Te a tavaszt szereted

Úgy lépsz,mintha virágokon járnál,
úgy lengsz,mintha dalok szárnyán szállnál.
Nem is merlek nézni,csak titokban,
lelkem tőled mégis lángra lobban.

Míg szívemben virágzik az élet,
míg ajkamon zeng,szárnyal az ének:
szüntelenül virágokon járhatsz,
szüntelenül dalok szárnyán szállhatsz.
               Eino Leino: Úgy lépsz,mintha virágokon járnál....

Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullnak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra,szemedre.

Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tűnő tünemény.

Tűnik,lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét,de ne félj,
megszólal a néma,ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.
            Radnóti Miklós: Virágének