2016. december 16., péntek

A fények városa,Párizs

Nem vagyok túlzott mértékben a boldogság szerelmese.De Párizs neve efféle érzést kelt bennem.














Párizs.
Napsugárnyalábok az impozáns,szürke épületeken; csapott tetős padlásszobák apró ablakokkal; elegáns lakhelyek magas,zöld zsalugáterekkel,árnyas fák a Champs Élysées-n,a régi kőhidak kerek lámpaburái; zaj és forgalom.A sétálók a boulevardokon; kivétel nélkül jó lábú,elegáns nők,jó magaviseletű kiskutyák,utcai árusok színes,feltűnően friss és bő választékkal; az ablakokból kiáradó zene és az avatatlan tekintetek elől a lakókat védelmező csipkefüggönyök.Gyakorlatilag minden sarkon aranyozott szobrok; a Louvre krémszínű kövezete; aranyozott hegyű vaskerítések........
A 6. és 7. kerület falusias jellege; a keskeny macskaköves utcák,az erős fakapuk mögött rejtőző udvarok; a jó étel és finom parfüm illata.Járdára települt kávézók kis,kerek asztalokkal és nádfonatú székekkel,ahol a semmittevők üldögélnek,nagy krémkávékat vagy magas pohárból halvány színű italokat iszogatnak,mintha a világ minden ideje az övék volna.Sötét kis butikok és elegáns éttermek; parkok és szökőkutak,a Szajna varázslatos artériája,amelynek vize úgy folyik,akár az éltető vér,mert Párizs olyan város,ahol az élet az utcákon zajlik.
        Elizabeth Adler: Párizsi randevú











Fagyos kristálybörtönbe zárták a vizeket
Versailles varázsos szökőkútjaiban,
Mély,mély álmokat lát meg,él meg egész Párizs,
S Szajna is alszik a jégtakaróban.

Csillogó jégcsapok erdejében ott állok,
                S szeretlek.
       Sári Szabolcs: Párizs (részlet,Párizsban a tél)












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése