A Nyár utolsó hónapja

....ahogy futott a nyár felém,
madár dalolt az ág hegyén.
A rózsa szirma szétterült,
kacér levéllel elrepült.
A kerti tóra fény szitált,
alélt a dél,esőt zihált.
S a búza sárga lábnyomán-
megült a csend a száz csodán....
           Vaskó Ági: Nyári dal

vibráló fényben
szikrázik az ég
tűztáncot jár
idelenn a rét
delelőn a nap
hét ágon vakít
pipacsok szórják
égő csókjait

ringat a róna
lobban a láng
vérben duzzadó
vörös dagály
szerelemőrző
buja bársonyán
lesben áll néhány
margitvirág

lebben a szoknya
ugrik a lány
szomjas ajkakon
perzsel a vágy
forrongó katlan
hullámzó árján
hévöleléssel
nyújtózik a nyár
         D Bencze Erzsébet: Lángoló

Még nem temetem a nyarat....
A búcsúzást meghagyom az ősznek,
csikorgást a síró fáknak,
dércsípést a hűvös szeleknek.
Nem engedem,bármit suttog,
hogy szívembe lopakodjon.

Csak egy kis időt kérek,Istenem,
az elmúlásig,még hadd élvezzem
utolsó kavalkádját a nyárnak:
az erdő langy lehelletét,
a lombok közt fürkésző napsugarat,
az esőbe szerelmes szivárványt,
a galambok burukkolását,
hagyd meg virágaidnak a pompát,illatot,
nyújtózkodást a strand fövenyén,
szerelmeseknek a forró ölelést,
ne engedd,hogy túl korán bukjon le a Nap
a csillaghullató éjszakákkal.

Nem,még nem temetem a nyarat,
hadd körözzenek a fecskék ereszem alatt.....
              D.Bencze Erzsébet: Még nem temetem a nyarat

Még meleget ígér a napsugár,
de már kifelé igyekszik a nyár,
s két fuvallatba csípve valahol,
már érezni,hogy lassúdik a por,
a szél kerekét oldja már a fék,
és reggelente borostás az ég,
de vízbe mártózik még az öröm,
a víz türelme is kapóra jön,
s a barna bőrű csönd lassún oson,
a pisszenésre halkult fodrokon,
a változás,mint forrás fölbuzog,
egyébként minden végtelen nyugodt,
s a búcsúzgató évszak illatát,
szétkergetik a tóparton a fák.
              Böröczky Mihály: Augusztus