Nemes Andrea
Emlékeimbe bújtam....
Mostanság gyakran megesik,
hogy a csend torkomon akad
Ülök egy padon
háttal a nyárnak,
kifakult vággyal,
hiányoddal
bezárt világomban.
Könyörtelen idő
festi a jövőt,
hiába felesel a szél,
dérrel-dúrral jön a tél,
hajamba éles pendüléssel
belekap,
fenn a szirteken kóborol,
s úgy zenél,
hogy belesajdul szívem.
Egyszer csak a lejtőkről
enyhe szellő indul felém
lélekérintő muzsikaszó,
valami szép és jó,
édes melegség
karjaiba vesz;
szemem tükrében
a te szemed virágzik.
Beléd fogódzom,
biztatásod éltet,
az éjszakámból kiváló
hangoddal ébredek -
ha te szólítasz
én hallgatok.
Oly édes-simogató
és különös ez.....
Lehajtott fejű krizantémok
helyett rózsák nyílnak
verseimben.
D. Bencze Erzsébet: Valami szép
Az emberek néha szépek.
Nem külsőre.
Nem szavaikban.
Csak a lényükben.
Markus Zusak
Csillogásod magamban feledtem,
mint elhullott tollpihe,úgy lebeg.
Csak visszhangozlak,belül rekedtem,
kacajod még homlokomon rezeg.
Az erdők is figyelve susognak,
a csönd halkan felporzik mögöttem.
Odvas fákról árnyékok zuhognak,
és koppannak ezerre-törötten.
Fönt tornyot építenek a felhők,
fehéren izzó csipkés falakat.
A fákon bársonyos levél-szeplők
siratják az égbe szállt nyarakat.
Cs.Nagy László: Bennem feledtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése