2016. július 22., péntek

Erdős Renée versek

Sohasem tudtam,hogy ilyen édes
Asszonyi létünk,asszonyok,
Amíg nem lettem harminc éves.....

Mennyi új erő és új szépség!
Mennyi merész új hatalom!
És szóra,csókra mennyi készség!

Így lesz a hajnali sugárból
Erős napfény -és teli szó
A félve ejtett suttogásból.

Ha Isten így le nem igázna
S bilincsbe nem verné kezem:
A világ nagy csodákat látna....
         Asszonyi létünk


"Éjszaka a vihar fölkeltett....
A szél s a tenger énekeltek!
A nagy ciprusok búgva zengtek,
Mint őrjöngő fekete hárfák,
Melyeknek húrjait megrázták
Görcsös,villamos ujjai
Láthatatlan szellemkezeknek.....
A villámokba néztem,s szóltam:
Szeretlek.  "


Megcsókolom szemeidet,
Amiktől félek....
Megcsókolom a homlokodat
S benne a hallgatag évek
Titokzatos álmait sorra.....
Rátapad ajkam sötét szemeidre,
Viharos homlokodra.
Végigkúszik ajkam arcodon
És megkeresi állad,
Szép nyakad,büszke vállad.....

És fél a szívem és a kezem reszket....
Hogy tudok ezentúl élni?
Ki tart meg jónak? Ki tart meg szentnek?

Az ajkaidhoz nem merek érni -
Az ajkaidhoz nem merek érni ---
         Arckép


A két kezem,mint két fáradt virág
Lehullt reád -
És alkonyat volt -édes,bámuló
Aranyban tündöklő világ -
S a két kezem,mint két fáradt virág.....

S ajkam a csókot elfeledte már.
Öt hosszú nyár
Tüze emlékeit fölperzselé.
S ha vár a vágy,hiába vár.
Ajkam a csókot elfeledte már....

S ajkad a csókot nem tanulta meg
És reszketett -
És megvonaglott mint beteg szirom,
Amelyre izzó fény esett.
Ajkad a csókot nem tanulta meg.

Innen és túl az édes életen
Én Életem -
Bús koldusok csak álltunk hallgatag,
És reszketőn és fénytelen -
Innen és túl az édes életen......
            A két kezem......


" Óh ne a nagy szókat! Nem bírom el.
Halkan jön,ami a mélyről jön.Bágyadt
A sugár,mely alvó tó mélyén támad
S a vízfodrok lágy rezgéseivel
A végtelenbe suhan át --
Szelíden,némán,egy tekintettel
Anélkül,hogy a kezem érintenéd kezeddel,
Anélkül,hogy a nagy szót kimondanád
Add nekem a lelked,add nekem a lelked......"


2 megjegyzés: