Erdős Renée versek

Sohasem tudtam,hogy ilyen édes
Asszonyi létünk,asszonyok,
Amíg nem lettem harminc éves.....

Mennyi új erő és új szépség!
Mennyi merész új hatalom!
És szóra,csókra mennyi készség!

Így lesz a hajnali sugárból
Erős napfény -és teli szó
A félve ejtett suttogásból.

Ha Isten így le nem igázna
S bilincsbe nem verné kezem:
A világ nagy csodákat látna....
         Asszonyi létünk

"Éjszaka a vihar fölkeltett....
A szél s a tenger énekeltek!
A nagy ciprusok búgva zengtek,
Mint őrjöngő fekete hárfák,
Melyeknek húrjait megrázták
Görcsös,villamos ujjai
Láthatatlan szellemkezeknek.....
A villámokba néztem,s szóltam:
Szeretlek.  "

Megcsókolom szemeidet,
Amiktől félek....
Megcsókolom a homlokodat
S benne a hallgatag évek
Titokzatos álmait sorra.....
Rátapad ajkam sötét szemeidre,
Viharos homlokodra.
Végigkúszik ajkam arcodon
És megkeresi állad,
Szép nyakad,büszke vállad.....

És fél a szívem és a kezem reszket....
Hogy tudok ezentúl élni?
Ki tart meg jónak? Ki tart meg szentnek?

Az ajkaidhoz nem merek érni -
Az ajkaidhoz nem merek érni ---
         Arckép

A két kezem,mint két fáradt virág
Lehullt reád -
És alkonyat volt -édes,bámuló
Aranyban tündöklő világ -
S a két kezem,mint két fáradt virág.....

S ajkam a csókot elfeledte már.
Öt hosszú nyár
Tüze emlékeit fölperzselé.
S ha vár a vágy,hiába vár.
Ajkam a csókot elfeledte már....

S ajkad a csókot nem tanulta meg
És reszketett -
És megvonaglott mint beteg szirom,
Amelyre izzó fény esett.
Ajkad a csókot nem tanulta meg.

Innen és túl az édes életen
Én Életem -
Bús koldusok csak álltunk hallgatag,
És reszketőn és fénytelen -
Innen és túl az édes életen......
            A két kezem......

" Óh ne a nagy szókat! Nem bírom el.
Halkan jön,ami a mélyről jön.Bágyadt
A sugár,mely alvó tó mélyén támad
S a vízfodrok lágy rezgéseivel
A végtelenbe suhan át --
Szelíden,némán,egy tekintettel
Anélkül,hogy a kezem érintenéd kezeddel,
Anélkül,hogy a nagy szót kimondanád
Add nekem a lelked,add nekem a lelked......"