2014. május 4., vasárnap

Ágai Ágnes versei

Az élet,akár a vers,
szakaszokra bomlik,
rövid,töredezett,
zsúfolt,sűrített,
képekre osztott,
hangokra hangolt,
egyszeri,
és van benne
valami megfejthetetlenül
isteni.
                 Ágai Ágnes


Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes,tiszta,igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő,megtalált szavak,
lesikált,erős tölgyfa szavak,
masszívak,faraghatóak,
kemények,érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét,szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.
                  Ágai Ágnes: Szó,ami szó


A végtelen itt van.
Fogható,tapintható,simítható.
Kényelmes,kellemes,megnyugtató.
Elterül,hullámzik,
mint a mező teli pirosló pipacsokkal.
A végtelen
soha nem szűnik meg.
Van.Állandó.Örök.
Nem fog rajta a múlandóság átka.
Ölel,karol,ringat,
szelíd,mint az újszülött tekintete,
és megértő,mint az Isten,
aki úgy nincs,ahogyan van.
Végtelenül.
                  Ágai Ágnes: A végtelen


Tartalak teljes valómmal.
Két partom közé szorítlak.
Zúgó ár el nem sodorhat.
Nem emlékezlek,visszaéllek.
Áttelepítelek a mába,
rögzítelek megkötő anyagba.
Időzítelek.
Magamnak tartozom veled.
Voltságodról leválasztalak.
Kiragyogtatlak.Bevilágítalak.
A jelenben érzem jelenlétedet.
A múlt ablakát ököllel bevertem.
Kiragadlak.
Ütőeremen dobolsz
eleven lüktetéssel.
Létezel.
Élsz,mint minden halandó.
                  Ágai Ágnes: Az őrző


Bárhová lépek,beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
      téphetetlenül.
                   Ágai Ágnes: Bárhova lépek


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése