A húsvéti tojás története

"Kedves madár,búvárkacsa,
röpköd erre,repdes arra.
Vízanya térdét megtalálja
kinn a tenger kék vizében;
zsenge zsombéknak gyanítja,
füves földhalomnak véli.
Röpköd erre,röpköd arra,
térdkalácson megtelepszik.
Rak reá fészket magának,
színarany tojását tojja,
hat tojása színaranyból,
hetedik tojása vasból."      -szól nyelvrokonaink népi őskölteményének,a Kalevalának teremtésmítosza.De szerte a világon a tojás az élet kezdetét és a világmindenséget jelképezi.Egy kínai hagyomány úgy írja le az eget és a földet,mint tojáshéjat és sárgáját,egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást,amelyből a világ létre jött.
Nem véletlen,hogy a tojás vált az élet,a teremtés szimbólumává.Ez az egyik legtökéletesebb forma,amelyet a természetben találhatunk és egyben magában rejti a születés,az élettelenből élővé válás titkát.
A tojás díszítése és ajándékozása ősibb a keresztény húsvét ünneplésénél,de még a zsidó peszah ünnepénél is.Hazánkban avar kori sírban is találtak festett,karcolt díszítésű tojást,de már az ősi Egyiptomban tettek ilyet a sírokba.

 A kereszténység elterjedésével ez az ősi életszimbólum könnyen hozzákapcsolódott a feltámadás ünnepéhez.A húsvéti tojás egyházi áldásban részesítéséről a IV.századtól van tudomásunk,díszítéséről pedig a XIII.századtól maradtak fenn írásos emlékeink.Az ősi hagyományokon túl még egy ok erősítette a tojás húsvéti szimbólummá válását.Régen a tojás is böjti tilalom alatt állt,így az ünnepre sok összegyűlt,amelyeket aztán nagy mennyiségben fogyasztottak,ajándékoztak az emberek.A középkorban a templomban állított szent sírba is tettek tojásokat -ez a közelmúltig élő szokás volt a bukovinai székelyeknél.Ezen túl a jobbágyoknak tojásadási kötelezettségük volt húsvétkor.

A mítoszok lassan átformálódtak keresztény legendákká: Krisztus úgy törte fel a sziklasírt,mint a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját.A festéshez használt legnépszerűbb szín,a piros pedig Krisztus kiömlött vérét jelképezi.
A minták és színek kultikus,szakrális és népi szimbólumrendszere az ősidők óta nyomon követhető és változik ma is.A nyugati területeken a tojást általában egyszínűre festik,Közép- és Kelet-Európában maradt meg a mintás díszítés élő népszokásként.Ezt az ősi hagyományt és jelképrendszereit igyekszik bemutatni Zengővárkonyban a Míves Tojás Múzeum.Napjainkban a múzeum munkájának köszönhetően reneszánszát éli e szokás és az iparművészeket is megihleti a tojáshímzésben rejlő lehetőség.

 Régebben a minták és jelentésük ismerői a festéssel foglakozó asszonyok voltak.A két,négy vagy nyolc részre osztott tojásra leggyakrabban geometriai,virág vagy stilizált,egyszerűsített ábrákat festettek,amelyek egyes elemei az ókori kultúrák szimbólumaiból és a Közel-Kelet ma is használt mágikus jelekből fejlődtek,másrészt a reneszánsz eredetű hímzés -és kerámia- ornamentikából.A különböző technikák -levélrátét,viaszolás,batikolás,karcolás,patkolás- más-más minták létrehozására ad lehetőséget,de mindegyik szerencsét,egészséget,hosszú életet ígér a tojás tulajdonosának.
A különböző tojásgyűjtő népszokások másik célja pedig az volt,hogy a fiúk,legények minél több tojáshoz jussanak a tojásjátékokhoz.A tojáskoccintás,-labdázás,-görgetés sokféle ma is élő húsvéti játék Kecskeméttől Washingtonig.Aki a tojást épen megtudja őrizni,annak szerencséje lesz abban az esztendőben.
             Kácser Anikó  (forrás:ujember.katolikus.hu)

 Nagy zöld réten kicsi nyuszi ugrál,
Kis kosárban szép leányzó turkál.
Hímes tojást kutat a legénynek,
Azonban az csókot kér helyébe.
           Lucz Ákos: Leánynak kölnit!