Húsvét

Virágok nyílnak,
Harmatot sírnak,
Itt voltak,
Látták titkát a sírnak.
Arcot őriz csendben,
A lehullott lepel.
Halottat nem takar,
Lenn a porban hever.
Feltámadt Jézus.
Szíveddel láss!
Érted?
Feltámadt,él.
Egyszer meghalt érted.
Virágok nyílnak,
Többé nem sírnak,
Itt voltak és látták
A titkát a sírnak.
Érezd a virágok illatát,
Ők látták a bűvös éjszakát.
Halld meg hát Jézus halk szavát,
Az Életnek gyengéd dallamát!
Látod?
Tavasz van.
Megújulás.
Titok az élet.
Múló varázs.
Tavasz van újra.
Feltámadás.
      Szentkereszti Andrea: Virágok sírnak  (forrás:poet.hu)

Sűrű a csend,az ég sötét,
Ránk terítette köntösét.
A dombon túl egy fénysugár
Húsvétra készít száz csodát.

Virágos rétet,pacsirtadalt,
Mosolygós arcot,vidám kacajt.
Amíg a rózsa fiatal,
Belőle illatot facsar.

Kosárba lapul sok tojás,
Áldásra vár a kis kalács,
Csokornyi szentelt barkaág
Díszlik az ünnep asztalán.

Lányokon látok rokolyát,
Fiúk kalapján pántlikát,
Kezükben rózsavíz lapul,
Csókolják egymást szótlanul.
         Varsás Frigyes. Húsvéti idill  (forrás. poet.hu)

Megöntözlek mosolyommal,
lelkem minden virágával,
Krisztus feltámadt vasárnap,
elért minket a bűnbocsánat.

Láthatjuk rügyezni a fákat,
van illata a virágnak,
megújul,éled a természet,
eloldalog az enyészet.

Az asztalon sonka,tojás,
friss,foszlós,fonott kalács,
pohárban a hegynek leve,
szívünk is jókedvvel tele.

Megilletlek rózsavízzel,
szívem teljes szerelmével,
ugye,elmúlni nem hagyod,
mit nekünk a boldogság adott?
           F.László Tibor: Húsvét    (forrás: poet.hu)