Advent

Ilyenkor megcsendesednek a hajnalok.Nem kóborol a szél,nem vándorol az ördögszekér és nem repkednek száraz falevelek határról határra.
A csillagok reszketve nézik a Földet,ez az alsó világ pedig némán figyel és észre sem veszi,hogy a dombok puha hátát ádventi hangulattal hinti be a dér.
            Fekete István

Advent a várakozás megszentelése.Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,hogy "meg kell tanulni vágyakozni azután,ami a miénk." Gyermekkorunkban éltünk így.Vágyakoztunk arra -ami biztosan megjött.Télen: az első hóesésre.És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb,erőtlenebb.Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland,mint hazaérkezni,hazatalálni -beteljesíteni és fölfedezni azt,ami a mienk.
Az a gyerek,aki az első hóesésre vár, -jól várakozik,s már várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.Az,aki hazakészül,már készülődésében otthon van.Az,aki szeretni tudja azt,ami az övé,szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől,kielégíthetetlen éhétől-szomjától.Aki pedig jól várakozik az időből éppen azt váltja meg,ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek,órák,percek kattogó szenvtelen vonulását.Aki valóban tud várni,abban megszületik az a mélységes türelem,amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál,amire vár.
           Pilinszky János ( adventi gondolatai)

Mindig úgy sajnálom,mikor véget ér a Karácsony.Sőt egy kicsit azt is sajnálom,amikor már történik.
Várni szeretem.
         Szeifert Natália