Köd előttem,köd mögöttem,
isten tudja,honnan jöttem,
szél hozott,szél visz el,
minek kérdjem: miért visz el?
Sose néztem,merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj,be szép!
-megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem,ott maradt,
cirógattam,elszaladt.
Ha elszaladt,hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja,ki vagyok.
Isten tudja,honnan jöttem,
köd előttem,köd mögöttem,
szél hozott,szél visz el,
bolond kérdi,mért visz el?
Szabó Lőrinc: Szél hozott,szél visz el
Rigós erdőben bujdosó nap,
itt a tó,fekszem csöndesen,
a part ring,mintha vinne csónak,
a kék vizet nézegetem,
és most közelről még a fű is,
bármily kicsi és egyszerű is,
éppoly gyönyörű,mint a tónak
vizéből visszakacagó nap.
Szabó Lőrinc: Tóparton
Virágot szedtem.A levelek
itt úszkáltak a puhaüveg
patakban;
de a szökevény víz a bokrokon át
a tóba vetette magát
s megint egyedül maradtam.
Szabó Lőrinc: Erdei patak
Rigós erdőben bujdosó nap,
napos fák közt arany rigók,
jó volna lenni csavargónak,
mint ott az a kis vízipók,
a vízipók a tó vizén -
jó volna futni könnyedén;
nyurga lábakkal futni,futni,
s mindig mindenütt célba jutni.
Szabó Lőrinc: Vízipók
Eső...?Úgy látszik,az...A nap
szélesen mosolyog az égen.
Valami kopog,de csak éppen
bizsergeti kalapomat.
Egy rendbontó felhő haragszik,
parányi felhő,s íme,már
millió kis ezüst bogár
fut a köveken,fut,tolakszik,
furakszik,mászik a homok
laza húsában,gyöngyözönként,
amit a fény pezsgése önt szét,
s mind oly fürgén ireg-forog,
úgy búvik ezer láthatatlan
kis résbe,vagy úgy párolog,
hogy ahonnan jött,máris ott
repül,fent az égben,a napban -
ott meg,mire a felleget
nézem újra,nyomát se lelni:
varázslat: nem mutatja semmi,
hol volt,ha volt és hova lett.
Szabó Lőrinc: Eső...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése