mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél.
Állad remegve fogom kezembe,
és arcodat,mint lámpát fordítom
a homlokomra: -Láss! És mond,szeretsz-e,
mikor szeretni magam nem tudom.
De jó is lenne még dúdolva-sírva
átcsavarogni néhány éjszakát,
s nézni,mikor ruháidból kinyílva
karcsún derengsz,illatozó virág.
Váczi Mihály: Virág
Mind egy kicsit bolondok vagyunk,
csak sírunk kiábrándultan,
ha a földhöz csattanunk.
Hívjuk zokogva a bepótolnivalót,
mert az az elmulasztott pillanat
létkatasztrófa volt.
Egymás előtt láthatatlan ködben állunk,
és semmit nem felejtünk,
míg összeér ismét reszkető állunk.
Zajácz Edina: Egymás előtt
Az élet érdekel minden megnyilvánulásában,esztelen pocsékolásában,veszedelmes szépségében,gazdagságában......mindazzal a miérttel és hogyannal,amit mindez szükségképpen magával hoz.
Szabó Lőrinc
Miho Hirano festményei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése