2016. június 28., kedd

Repülő csillagok (Szentjánosbogár)

Mikor a legfeketébben terjeszkedik széjjel a sötétség,a fűszálak közül akkor tündökölnek elő a szentjánosbogarak és az ég boltozatán az örök csillagok.
           Gárdonyi Géza


A hold bánatában
hajlongó fűre ül,
szentjánosbogárhad
lebeg körös-körül,
közéjük tolakszik
fátylával az este,
hold szemében a
régi fényt keresve.
           Cs Nagy László: Bogárszemű


Szerelmes tücskök énekelnek,
de a kis fénybogár nagyobb.
Az némán vall szerelmet:
ragyog.


Világítasz nekem,
mint levegőben kószáló
párjának a szentjánosbogár,
s mikor vigyázó fényed nyomán
megtalállak téged,
lámpásod leoltod:
ne találjon senki ránk
az éjszakában.
          Véghelyi Balázs: Világítasz


Itt vagyok,ott vagyok
térülök,fordulok
sötétben,napfényben
ragyogok,ragyogok
            Őri István: Szentjánosbogár


Hulló cseppek közt vígan nevetve,
hajadon fénylő szentjánosbogár.
Csak nézlek,poros útszélre vetve,
gondolatom magamban alva jár.

Éjszakáim vesznek zord sötétbe,
lehunyt szememben "őrizem szemed".
Érzem kezed homlokomra téve,
forró lázam tűz-magába temet.

Próbálom sorsom csak megérteni,
képed nem lehet kihasítani
onnan,ahol bennem rád találtam.

Álmom elveszett látomásai,
lángolásom fényét éj oltja ki,
csillagaid közé szórtam magam.
            Cs Nagy László: Látomás-szonett


Szentjánosbogárként világítunk az éj sötétjében,
s lebegünk némán,az időtlen idők tengerében,
s mint pirinyó porszemek úszunk a végtelen fényben.....
         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése