Egy jó kapcsolat olyan,mint a Tánc.
Ha nem kapaszkodunk össze,ha nem préselődünk össze túlságosan,akkor elegendő terünk és levegőnk marad,akkor tudunk igazán felszabadultan együtt mozogni.Ha túl erősen szorítasz,akkor az életterembe hatolsz,a privát zónámba csörtetsz,akkor felszabadult,örömteli lépéseimben akadályozol,egymás lábára taposunk majd és suta erőltetett,görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű,egymást szabadon engedő,mégis egy ütemre mozduló,gyönyörű táncunk.
Nincs koreográfiánk és mégis van,mi találtuk ki,kreáltunk egy nekünk tetszőt,hogy ösztönösen,vidáman és görcsök nélkül haladhassunk együtt.Az igazi biztonság nem az állandó összepréselődött közelségben,nem a túl erős és intenzív érintésekben,nem az elvárásokban,nem a számonkérésekben,nem az örökös nyughatatlan ellenőrizgetésekben és nem a birtoklásban rejlik.Hanem a szabadságban.Szabadságot adni pedig nem egyenlő hűtlenségre való felbujtással.
Annyit adni,amennyit a másik még képes visszaadni,ezt az életszabályt kellene mindannyiunknak elsajátítanunk.Nem belezavarodni a folyó és a part szerepegyensúlyába,mert nem lehetek mindig folyó,nem áraszthatom el,nem hűsíthetem,nem nyaldoshatom a lábát minduntalan annak,akit szeretek.Akkor elveszítem a lendületem,erőm,lelkesedésem,elfogy az energiám,kiüresedem.Ha erőn felül igyekszem minél többet adni,akkor felborul az egyensúly,akkor a másik embert nyomás alá helyezem,aki hosszú távon nem bírja el a feszültséget és kilép a kapcsolatból.Egy állandó összepréselődött,fojtó,lépéseket ránk kényszerítő tánc sem kényelmes,vágyjuk a távolságot,a szabad levegőt és az érzést,hogy időnként mi léphessünk közelebb,szabad akaratból,vágyból,önálló döntéstől vezérelve.A társam legyen befogadó és elfogadó,élvezze mindazt amivel elárasztom,tanulja meg elfogadni és élvezni azt.
Aki keveset ad bele,az nem adja át igazán önmagát,az nem vágyik szövetségre,fejlődésre,
egyensúlyra,harmóniára,nem vágyik tartalmas kapcsolatra.Mozdulnia sem kell,csak befogadni,amit kap.Ül sértődötten és felfuvalkodva,mert mindig part akar lenni.Egyetlen lépést sem akar tenni a kapcsolatért.A folyó tegye a dolgát,terítse be,mosdassa meg,hűsítse,majd húzódjon vissza,ő szól,ha szükség lesz rá.Ha majd eszébe jut,ha kiürül a szeretettank,ha megszomjazik,ha elfárad,ha csalódik,ha szomorú,ha társaságra lesz szüksége.A folyó pedig elfárad,elveszíti lendületét,erejét,lelkesedését.A folyó és a part szerepegyensúlyának megtalálásával időnként úgy tűnik,egyikünk mindig jobban szeret,de ez nem feltétlenül van így.
Igen,elfáradok a szinkron mozdulatokban.Kissé öntörvényűen,a saját ütememre mozdulok.Lemaradok tőled,vedd észre.Már az is megbizsergeti a szívemet,hogy mindezt észleled és tenni akarsz ellene,akarod,hogy újra szinkronban legyünk.Folyó akarsz lenni, kényeztetsz, megtisztítasz, felfrissítesz,megvársz,megvárod,amíg utolérlek.Előfordul,hogy ez fordítva történik,ilyenkor én várok rád,hagyom,hogy part legyél,időt adok neked.A szeretet adásának és elfogadásának érzékeny egyensúlyát kell megtalálnunk.Makacs,befolyásolhatatlan gyerekként csetlünk-botlunk és az emberi kapcsolatok bonyolult,bejárhatatlan rendszernek tűnnek.Éppen ezért,csak "elvagyunk" bennük.Érzelmi zombiként viselkedünk olyan szituációkban,amikor egyetlen ölelés megoldana minden problémát.Vannak,akik egyenesen irtóznak a meghitt beszélgetésektől és a kommunikációmentes,néma csöndekben elvárják a gondolatolvasást.Ha ez nem történik meg,a másik ember persze hogy simán fafej,érzéketlen tuskó és mehet a szemét közé.Az emberi kapcsolatok nyelvét kis érzelmi ráhangolódással mindenki képes lenne elsajátítani.
Meg kell adni a társam számára az egyensúly érzésének lehetőségét.Lehetőséget kell adnom,hogy érezhesse,hogy nem csak kapni jó,hanem az adni érzése is nagyon kellemes érzés.Ez nem egyenlő ridegen tartással,szerelmi éheztetéssel.Két szabad lelkű autonóm ember számára elkerülhetetlenek a súrlódások,a konfliktusok.A konfliktus nem valami rossz,ördögtől való ártalom,nem azt jelenti,hogy kapcsolatunk végérvényesen megromlott és nem marad más kiút számunkra,mint a szakítás.Inkább visszajelzés,azt mutatja,hogy egyikőnk sem adta fel az egyéniségét.Ahol nincs konfliktus,ott egyikőnk feladta önmagát.
Király Eszter (forrás: stylemagazin.hu)
Édeni hangján rezzen
a gitár,csábító dallam
vegyül az éjjeli vágyba.
Parázsló szemmel a lány
surranó árnyakat űz.
Hajladozó karjával
örvényeket kavar,
e tompa világba.
Szívével,heves ritmussal
szerelmet muzsikálva,
önmagát táncolja
életre-halálra.
Nagygyörgy Erzsébet: Táncvarázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése