s a kék vizeken tündökölt a hold,
tündér leány állott a tenger partján,
s a hab lágyon szerelmesen dalolt....
De egy este....messze észak felől
orkán hadával érkezett a tél,
a tündér sírt és fényes könnyeit
zúgó tengerbe hullatta a szél.....
Aztán elment....a tenger várta,várta,
és fodros habja többé nem dalolt.
Ködös,borongós,néma éjszakákon
sötét vizén nem tündökölt a hold......
S a mélybe hullott tündér-könnyekből
lettek a fényes igazgyöngy szemek.....
A gyöngyhalász néha megtalálja
a mélybe rejtett tündér-könnyeket.....
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
és verseim az igazgyöngyszemek....
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
s azóta néha gyöngyszemet lelek.
Wass Albert Igazgyöngyök
Bámulatra méltó,hogy az ember olyan egyszerű élőlény,mint a kagyló,ami olyan csodálatra képes,mint az igazgyöngy.Mégis az emberek,ha irritálja őket valami dühöngenek,morognak,csapkodnak.A kagyló egészen mást tesz.Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi,olyan anyagot bocsát ki,ami csökkenti a kellemetlen súrlódást.Bevonja a sebesülést kiváltó testet és csodák csodája,a kibocsátott anyag megszilárdul és gyönyörűséges gyöngyé változik,azoknak a kagylóknak,melyeket idegen test nem irritál nincs problémája,de ha nincs probléma nincs igazgyöngy sem.
Minden megérint.
-úgy látszik :sose nő be
a szívem lágya.
Fodor Ákos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése