Fényszárnyú szavak

A tűnődés,mely fájt,vagy jólesett,
s mert segítette az emlékezet,
kezdte szavakká alakítani
a világomat.Mihelyt valami
rajz őrizte,kép,megfogalmazás,
rabom maradt az illanó varázs,
és arany lett a nap boldogtalan
bánata,boldog,teltfényű arany.
Ezért szerettem meg a verseket,
ezért aggattam tele csüggeteg
lelkemet mások örömeivel:
s hogy én is írtam,így vesztette el
különbségét jó és rossz:gyönyörű
lehet a kín,s nem én vagyok-a mű,
a vers a fontos! És ez,ez nevelt
félre: lassankint jobban érdekelt
az életnél a róla mondható,
a fényes Napnál a fényszárnyú szó.
                Szabó Lőrinc: Fényszárnyú szó

Ott benn tünemények suhognak,
lámpás éjszakában ragyognak,
a színek fémessé szépülnek,
szavakból paloták épülnek.
                 Weöres Sándor

Tarka szóruhában pompázó gondolat.
Mely úgy tör fel a mélyből,miként forrás fakad.
Széthinti lelkünk fájó sebeit,
Az örömkönnyek boldog cseppjeit,
S szívünk rejtett kincseivel dúsan megrakodva,
Szárnyaló sasként tör fel a magosba,
Majd egy röpke perc,- és fáradtan lehull,
Mint arcunkon a mosoly,lassan elcsitul.
Olykor fagyos lehelet,dermedten csikorgó hó,
Másszor lágyan csengő,hullámzó halk muzsikaszó,
Amint féltett titkainkból egy apró darab,
Felszakadva lassan a felszín felé halad,
Hogy megfesse a világ szürkülő egét
És betöltse fénye,minden szegletét
S hol végigzúdul e szikrázó szópatak
Életre kel tőle sok hervadó gondolat
Ez hát a vers,szavak gyújtotta láng,mely sistereg
Olykor meg édes méz,mely lelkünk mélyéből pereg.
                                      Sándor Gyula

Szavak,szavak szabadító szavak,
Ó, hányszor,hányszor ócsároltalak!
Hogy kongók vagytok,üresek,szegények,
Hogy nem éri be veletek a lélek.
Szavak,szavak szabadító szavak,
Én most tőletek bocsánatot kérek.
          Reményik Sándor: Megváltó szavak