Mai reggelem

Világéletemben hittem benne,hogy a nap legcsodálatosabb pillanata,amikor reggel felébredünk.Mindegy,hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól,egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít,ha az esetek többségében semmi különös nem történik.A lehetőség benne van a reggelekben.

Szokatlanul nyugalmas most a reggel;
az úton csak vigyázva járhatunk,mert
a hajnali eső arany csigákat
vert le a fákról.Tisztább vonalakban
sorakoznak fel a távoli dombok
és mikor a lassan melegedő föld
a hajnal könnyét már visszalehellte:
oly friss a szín,üveglelkünkön át oly
zenében úszik minden,mit a szem lát,
hogy e forró és nedves ragyogásban
levedlik rólunk az ember magánya
s nem is magunkat,nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sűrűsödik az élet,hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik,karom ölelve nő a
kék láthatárban,mellem eke vérzi
hangom a szél dala és az örök Nap
az én szemeimből nevet a földre.
              Szabó Lőrinc: Reggel