Fiatal és fehér
Vigyázz,vigyázz simogató kezem:
Hozzá ne érj!
Sik Sándor: Gyöngyvirág
A kertek megtelnek bazsarózsákkal,s egyszerre olyan súlyos és meleg lesz a világ,mintha megtelt volna egy érzés és felismerés súlyával; dadogva beszél,mint mindenki,aki ittas egy érzéstől,ez már nem a szerelem,nem is a nyelvelő és kacér tavasz; ez már az élet,súlyával,illatával,végzetével.
Márai Sándor: Bazsarózsák
Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.
Kócosnak kócos
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.
Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.
Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.
Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.
Kányádi Sándor: Májusi szellő
Úgy lépnek fel,sorban,mint egy divatbemutatón a próbakisasszonyok: sudáran,kacér illegéssel,kibontva pompájukat,mely céltalan és érthetetlen.Az árvácska,ez a takaros és szomorú erényesség,a gyöngyvirág,az első áldozás fehérségével és csengettyűszavával,a tulipán,a bazsarózsa s az első rózsák,harmatos díszükben,maradi formáikkal,emésztő,édes szenvedélyű illatával,ez a virágok bemutató hónapja.
Márai Sándor: Virágok
Orgona-szál remeg a jobb kezemben.
Megszagolom- és szerelmes vagyok,
Szerelmes a legelső szerelembe,
Mely voltaképp soha el sem hagyott.
Jékey Zoltán: Orgona-szál
Szívem magába szívott
ezer illatot,
ezerjó illat engem
hogy elkábított!
Szívem most illatzacskó,
lelkem illatház:
ez a sok illat engem
hogy megbabonáz.
Virágok illatával
tele bús fejem
virágok illatáról
rád emlékezem,
gyönyöröm aki voltál,
most vagy bánatom,
hogy tested vánkosára
le nem nyughatom.
Babits Mihály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése