A nők vágyainak merészen hangot adó költészete és regényei híressé,sőt hírhedtté tették,őt emlegették a legerotikusabb magyar írónőként.A századforduló idején múzsaként,költőként és íróként egyaránt ismertté vált Erdős Renée.
"Te csak légy türelmes és ne félj.Nem kell,hogy herceg legyen,aki érted eljön! Csak értse meg,hogy ki vagy te és mennyit érsz.Ez éppen elég ahhoz,hogy boldoggá tegyen." (Erdős Renée: Hajnali hegedűszó)
1879 május 7.-én született és 1956 július 9.-én hunyt el Erdős Renée,aki erotikus költészetével és szókimondó,a nők vágyait nyíltan hangoztató írásaival botránkoztatta meg kortársait,noha ő elsősorban a megélt (vagy vágyott) élményeket kívánta leírni.
Ehrental Regina néven született egy ortodox zsidó család hetedik gyermekeként a csallóközi Érseklélen.Tehetségére egy bencés tanár figyelt fel,az idős pap franciára,németre és irodalomra tanította.Tőle kapta meg az Újszövetséget is,ettől kezdve a két vallás között ingadozott,míg végül,már felnőttként megtagadta zsidóságát.
Tizenhat évesen beiratkozott a színiakadémiára,de hamarosan az írás felé fordult.Első versei A hét című lap hasábjain jelentek meg,első verseskötete Leányálmok címmel 1899-ben Eötvös Károly karolta fel és támogatásával látott napvilágot.Ezt követően az Egyetértés című folyóirat munkatársa,majd Az újság bécsi,római és firenzei tudósítója lett.
Erdős Renée fiatalkori versei nagy feltűnést keltettek merészségükkel,ami végleges szakítást jelentett az addigi költőnők ábrándos szentimentalitásával.Hallatlannak tűnt,hogy egy nő,méghozzá fiatal lány,hangosan nyíltan és leplezetlenül ki merte nyilvánítani szerelmének testiségét.A költőnő fogalmát,eddig úgy gondolták,hogy beszélhetett a szerelemről,de csak mint légies,szende vágyakozásról,ábrándos sóvárgásról,de hogy ez a sóvárgás valami konkrét tényre vonatkozna,azzal senki nem kívánt szembesülni.
"Erdős Renée verseit olvasva az emberek összecsapták a kezüket,a nők nyíltan felháborodtak és titokban irigyelték.Az írók külön szabad világában élt,nem függött előítéletektől,merhetett és mert igazat mondani.Még az igaznál is igazabbat.Mert örül saját maga merészségének,büszkélkedett vele önmaga előtt is" -olvasható Schöpflin Aladár kritikájában,aki szerint Erdős elfogadta az erotikusan fűtött asszony szerepét,élvezte is azt,csakhogy ezzel elárulta a nők szerelmi titkait.A nők vágyainak merészen hangot adó költészete és regényei híressé,sőt hírhedtté tették,őt emlegették a legerotikusabb magyar írónőként.A kritika fanyalgott,a fiatal lányok viszont a párnájuk alá dugták és titokban falták műveit.
".....szeretem a férfit,nem azért,mert szép,nem azért,mert okos,mert tanult,mert zseniális,mert hősies,mert odaadó,nem azért.Hanem szeretem,egyszerűen azért,mert csak ő tudja nekem adni azt a mámort,ami nélkül nem tudok élni! " (Erdős Renée: A nagy sikoly)
A háború után is nagy olvasóközösséggel bírt,regényeiben ekkor a nők szexuális életének problémáit feszegette,abban a könnyednek tetsző stílusban,amelyre olvasói izgalommal tudtak reflektálni.Erdős Renée volt az első nő a magyar irodalomban,aki meg tudott élni írásaiból,Karinthy is írt róla paródiát Norrah címmel az Így írtok ti-ben.
Az 1923-ban először megjelent A nagy sikoly már a megjelenése évében botránykönyvnek számított.A regény központi kérdése,hogy a nők nemi élvezete társadalmilag elfogadható-e.Egy jó nevű nőgyógyász,egy apácarend főnöknője és egy püspök próbálja a hősnőt,a házasságában kielégületlen Dórát meggyőzni arról,hogy a nemi gyönyör által kiváltott nagy sikoly egyáltalán nem számít,nem fontos,hiszen az egyetlen elfogadható női sikoly az,amelyet gyermek szüléskor hallat az asszony.
Főbb művei: János tanítvány (színmű),Santerra bíboros,A nagy sikoly,Brüsszeli csipke,Lavinia Tarsin házassága,Lysias (Réz Bálint álnéven),Sába királynője ( Réz Bálint álnéven),Ifjúságunk című emlékiratai a mai napig kiadatlanok.
Egykori lakóháza,az Erdős Renée Ház ma kiállító terem és helytörténeti gyűjteménynek ad otthont.Az Erdős Renée Ház a XVII.kerület Báthory u.31. szám alatt található.Az épület 1895-ben épült,benne eredeti formájában látható az írónő egykori dolgozószobája.
(forrás:cultura.hu,szerző: Lázár Zsanett)
"Szeretném tudni,hogy az ember Énje külön él-e az ember vágyaitól,álmaitól,gondolataitól.Mert ha álom,vágy és gondolatok egyek az ember énjével,akkor egészen mindegy,hogy az ember cselekedetei mások.Akkor a cselekedet már nem számít külön.
Az ember mégiscsak az,ami a vágya,a gondolatai,az álmai! A cselekedet elveszti fontosságát.Viszont ha már úgy is körül van határolva élete ettől a hármas lánctól: mért ne követhetné cselekedeteivel is az álmait,a vágyait,a gondolatait? Mi menti meg attól az embert,hogy ne azt tegye,amit a gondolatában tesz? Van valami értelme ennek a felemás életnek? Van valami célja?
Ha elgondolom,hogy vágy és cselekedet közt nincsen semmi különbség,akkor igazán nem tudom mikor vagyok erősebb,akkor-e ha vágyaimban élek,vagy akkor ha cselekedeteimben? A cselekedet a megpecsételése a vágynak.A vágy a kinyújtott kar,a cselekedet a kéz,amely megragad valamit."
Erdős Renée: Végzetes vonzalom
