Elmúlás

Bennünk él egy arc,egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz,egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt,egy végtelen szeretet.

Van egy nap,amikor kimegy a falu a temetőbe,virággal és fénnyel,ami elmúlik és békével,szeretettel,ami nem múlik el.Nincs már ezen a napon fájdalom,csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett,mint maga az ősz bánatos,ködös álomra készülő ragyogása.
        Fekete István

Ijesztő nap (Halloween)

Kifaragott tökök az ablakban,
rémes lények a faluban.
Furcsa ünnep e nap,
félek,hogy valami el-e kap.
Ördögszarvval szalad a kislány,
utána repül a boszorkány.
Utcán állva nézem ezt én,
ez félelmetes,ez biztos tény.
Szellem mögött nincs árnyék,
inkább hazavágynék.
Jön egy ember felém,
megfagy bennem a vér.
Látom,farkasember az már,
ne állj ott,fuss már!
Futok,lábam a földet nem éri,
csak azt lesem,hogy nyomom valaki utoléri.
Sarkamba liheg egy zombi,
futok a legmagasabb dombig.
Látom az egész falut,
tele lényekkel,ki kopogtatja a kaput.
Piroska pirosban,
tündér világításban,
és nem is félek annyira.
....mégis egy kicsit szívremegtető,
de van,ami kecsegtető.
Mindenki valamilyen jelmezben van,
mégis csak Halloween napja van.
         Ander Patrícia  (forrás: Poet.hu)

Halloween smink

.....elkezdődött a Halloween őrület......

.....a mai boszorkányokon nem nagyon látni csúcsos kalapot és igen kevesen tudnak közülünk repülni.Az az egész seprűnyélen lovaglás többé-kevésbé mindig is csak mese volt.Ebben a tekintetben nem tett jót nekünk a Harry Potter.
         Debora Geary: Modern boszorkány

A démon Egyeseknek megközelíthetetlen,elérhetetlen -másoknak a tálcán kínált gyönyör.

A nőiesség olyan,mint a pókháló.Az is fennakad rajta akit nem akarsz.....

Adott magából,irgalmasan,legyen miről álmodnom,legyek hálával a könyörületéért,életfogytiglan,beoltva a pogány boszorkánytestétől,hadd idézze minden éjszaka a parázna bőrét a nyomorult fantáziám a döglesztő sötétben......
        Szilvási Lajos

Érett Nő

Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni,hogy önálló és szabad lények,akiknek sorsa -bár velük összefügg,de- nem csupán a Férfi.
         Müller Péter

Minden női szívet
úgy alkotta Isten,
hogy elviselje azt is,
ami elviselhetetlen,
mert a gyönge női szív
bárhogy megtörik,
mosolyként ragyogja
kihullt könnyeit.
        Kun Magdolna: A női szív

Érett nő csak akkor lehetsz,ha már elengedted a félelmeidet.Már nem zavar az a néhány plusz kiló,ha a kihívásokat mosolyogva fogadod,ha úgy tudsz szeretni,ahogy csak tőled telik.Mert egy igazi őszinte nő nem fontolgatja,hogy mennyit adjon és kinek,hiszen tudja,hogy rengeteg van még ott,ahonnan ez jött,a lelke sosem ürül ki.Csordultig van az élet szeretetével.Nem aggódik,ha valamihez nem ért,inkább mulattatja,hogy mások mennyit aggódnak a hiányosságaikon.Nem érdekli,hiszen tudja,hogy bizonyos dolgokban viszont ő a jobb.Ha már a csalódások nem törik össze,hanem leckének fogja fel és emelt fővel magassarkúban tovább tipeg és hagyja hogy a szél belekapjon a hajába és elrepítse a gondokat.A vérbeli nő tudja,hogy nincs lehetetlen,minden csak akarás kérdése.És hogy nincs olyan,hogy tökéletes.Tudja,hogy mikor veheti elő a kislányt,ami ott lakozik benne és hogy mikor legyen maga Seherezádé.Szüntelen óv és kényeztet,de nem felejti el,hogy magát is szeretni kell minden nap.
Tudja,hogy nem kell állandóan erősnek lennie,hiszen az érzelmektől lesz valaki ember.Tisztában van vele,hogy néhány dologra nincs magyarázat és hogy neki semmit sem kell megmagyarázni,hiszen ugyanolyan kötött,mint amennyire szabad.És csak ő dönti el,kihez köti magát és kinek engedi,hogy sírni lássa,hogy az élete része legyen.Egy igazi nő nem engedi,hogy bárki is átgázoljon rajta,mert elsétál onnan,ahol kevesebbet kap,mint amennyit megérdemel.Nincs szüksége megmentőre,mert erős,kitartó,önmaga hőse,de hagyja a férfit maga mellett hősnek lenni! Tudja,hogy nem kell mindig sminket viselnie,hiszen a szépségével tökéletesen tisztába van.És tudja,hogy akkor szép valaki,ha a lelkében nyoma sincs háborúnak.Ha már túl van néhány fontos leckén és a többit tárt karokkal várja,hiszen azok fejlesztik.Elenged,szeret,ölel,bátorít,megvalósít,vagy egyszerűen csak élvezi és tudja,hogy az Élet valójában szép.Nőnek lenni pedig csudijó!!!
           Agárdi Zsóka

Negyven fölött szép igazán a nő,
Akkor már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátszik,ki a finom érett.
Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiségük kiteljesül,
Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés,karjukban végzi.
        Arany Viktor

Férfias Férfi kell !

A Nő a szín,a Férfi az ecset.

Nem rosszfiúra vágyunk.Nem arra vágyunk,hogy nagyra nőtt,érzelmileg örökké éretlen,a mamahotelből frissen szabadult,kötelékfóbiás gyermek-férfiak húzgálják a hajunkat és emelgessék a szoknyánkat,mint az iskolában.Nem vágyunk már érzelmi hullámvasútra,fölösleges adrenalinvihart kavaró mélységekre és magasságokra.
Nem kell,hogy valaki a csillagokig repítsen,aztán ha útközben éri valami érdekesebb,izgatóbb,szexibb,esetleg fiatalabb ingerhatás,elengedi a kezünket,mi meg lezuhanunk és össze-vissza zúzzuk magunkat miatta.A rosszfiú nem egyenlő a Férfival.Nem vágyunk kizsigerelésre,agresszióra,önértékelési zavarra,érzelmi bizonytalanságra,megrekedt szeretői státuszra,az időnket pazarlóra.
Nem vagyunk mi mazochisták,nekünk férfias férfi kell,mert a veszélyes rosszfiúkból már egy jó ideje kinőttünk,aki meg nem,annak lelke rajta,az magára vessen.A rosszfiú csupán egy férficsökevény,aki kihasznál,manipulál,hazudik,játszik és érzelmileg zárt,elérhetetlen.Nem Férfi,ő csak egy harsány alfahím,egy kábító tesztoszteronbomba.A rosszfiúhoz való toxikus vonzalmunk még abból az időből ered,amikor mi is csak tincstekergető,vihorászó,bárpultnál tengő-lengő nőpalánták voltunk és akkor éreztük jónőnek magunkat,ha az alfahímek alfája mellett lobogott a hajunk a kabrióban.De azóta felnőttünk,tudatosodtunk,okosodtunk,már messziről elkerüljük ezeket a kalandorokat és csak ismételni tudom,azt a nőt,aki még mindig rosszfiú-függő az érzelmi hullámvasút teszi függővé,vágyja az adrenalint,akár az extrém sportot gyakorta űzők,vágyja a keserves,szenvedésekkel tele mélységeket és a csillagokat lehozó magasságok gyönyörét.Ideje koronát igazítani,mert a rosszfiúnak hamar hűlt helye lesz,mint a mesében,köd előttem,köd mögötte.
Mi,akik időben kiszúrjuk a rosszfiúkat ( beleértve a nőst,a nárcisztikust,a bántalmazót,a kötelékfóbiást,a köddé válót és a különböző függőségekben szenvedőt ) a férfias Férfit tartjuk ma etalonnak.Sok férfi panaszkodik,hogy ő túl jó a nőknek,a nők szívtelenek,csak az kell,aki fájdalmat és szenvedést okoz,a külsőségekre hajtanak és a lélek szépsége hidegen hagyja őket.Az igazi férfi különös ismertetőjegyeit betéve tudjuk már,fejből fújjuk a fiú és a férfi közötti különbséget és álmunkból felébredve is felmondjuk,hogy milyen férfit akarunk,mi nők.De milyet nem akarunk? Melyek a nem férfias férfi ismérvei? Mi az,amitől bizonytalanná válunk,vagy menekülőre fogjuk már a kezdet kezdetén? A súlyos önbizalomhiánnyal küszködő férfi kétségbeesetten vágyik akárkire,csak hogy ne legyen egyedül.Az ismerkedés fázisában azonnal túl sok lesz,túl ragaszkodó,túl gondoskodó,túl szerelmes és túlságosan,folytonosan jelen lévő.Vég nélkül telefonál,ellenőriz,féltékenykedik,óránként küld üzenetet és néhány hét után megváltoztatja kapcsolati státuszát a facebookon.A kevesebb több lehetne,így sajnos nem marad hely egy pici bizonytalanságnak,az izgalmas várakozásnak,ami az egyik legfinomabb fűszere az ismerkedés kezdeti szakaszának.A férfiatlan férfi bizonytalan,képtelen az önálló döntéshozatalra,nem tud nemet mondani,konfliktusokat felvállalni és nem szab határokat saját magának.Önállótlan pincsikutyaként a nő kegyeit lesi és mindig,mindenben szeretne megfelelni.

A férfiatlan férfi egzisztenciálisan problémás és mindezt kinyilatkoztatja a nő előtt már a legelső randin.Nem titkolja,hogy munkanélküli,hogy hatalmas tartozásai vannak és lehetetlen helyzete miatt mindenkit okol,csak önmagát nem,pedig évek óta tengeti életét a kanapén masszív önsajnálatban,ahelyett,hogy végre hozzákezdene az áldatlan állapot felszámolásához.Lehet gyönyörű lelke egy passzív kanapéhuszárnak,mi nők akkor is csak egy problémahalmazt fogunk látni.
A férfias férfi tartását akkor is megőrzi,ha éppen romokban hever anyagilag,mert a siker,a karizma és az alázat a saját lényéből sugárzik,nem a pénzéből és a külsőségekből,ami körülveszi őt.A férfiatlan férfi képtelen mindezt közvetíteni a világ felé.A férfiatlan férfi képtelen az autonómiára,az önálló,változatos életvitelre.Nincsenek mély és tartalmas emberi kapcsolatai,a szabadidejét nem tudja kreatívan eltölteni és a nőtől várja a szórakoztatását,az élet sóját.
Egy férfias férfinak nem esik nehezére kitörni a komfortzónájából,hogy valami igazán nem mindennapit,vagy meghökkentőt vigyen véghez,van bátorsága a megszokottól eltérő programokat szervezni.Az ő titka a vállalás képessége,hogy nyitottan és bátran áll hozzá az anyagi világ természetes szelekció által vezérelt törvényeihez,ugyanis ez a világ ma a gyenge,életunt,alul motivált,fásult,férfiatlan férfiakat kiméletlenül maga alá gyűri és kicsontozza,csak az erősek,a bevállalósak,az életrevalók maradnak fent.Ráadásul így még a nőknek sem kellenek.
          Király Eszter stylemagazin.hu

Egy férfi legyen tisztában az értékeivel,ne legyen öntelt,túl piperkőc.Legyen összhangban önmagával.
           Zséda

Tánc az élet

Az élet nem arról szól,hogy várjuk a vihar elvonulását,hanem arról,hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esőben.

Egy jó kapcsolat olyan,mint a Tánc.
Ha nem kapaszkodunk össze,ha nem préselődünk össze túlságosan,akkor elegendő terünk és levegőnk marad,akkor tudunk igazán felszabadultan együtt mozogni.Ha túl erősen szorítasz,akkor az életterembe hatolsz,a privát zónámba csörtetsz,akkor felszabadult,örömteli lépéseimben akadályozol,egymás lábára taposunk majd és suta erőltetett,görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű,egymást szabadon engedő,mégis egy ütemre mozduló,gyönyörű táncunk.
Nincs koreográfiánk és mégis van,mi találtuk ki,kreáltunk egy nekünk tetszőt,hogy ösztönösen,vidáman és görcsök nélkül haladhassunk együtt.Az igazi biztonság nem az állandó összepréselődött közelségben,nem a túl erős és intenzív érintésekben,nem az elvárásokban,nem a számonkérésekben,nem az örökös nyughatatlan ellenőrizgetésekben és nem a birtoklásban rejlik.Hanem a szabadságban.Szabadságot adni pedig nem egyenlő hűtlenségre való felbujtással.

Annyit adni,amennyit a másik még képes visszaadni,ezt az életszabályt kellene mindannyiunknak elsajátítanunk.Nem belezavarodni a folyó és a part szerepegyensúlyába,mert nem lehetek mindig folyó,nem áraszthatom el,nem hűsíthetem,nem nyaldoshatom a lábát minduntalan annak,akit szeretek.Akkor elveszítem a lendületem,erőm,lelkesedésem,elfogy az energiám,kiüresedem.Ha erőn felül igyekszem minél többet adni,akkor felborul az egyensúly,akkor a másik embert nyomás alá helyezem,aki hosszú távon nem bírja el a feszültséget és kilép a kapcsolatból.Egy állandó összepréselődött,fojtó,lépéseket ránk kényszerítő tánc sem kényelmes,vágyjuk a távolságot,a szabad levegőt és az érzést,hogy időnként mi léphessünk közelebb,szabad akaratból,vágyból,önálló döntéstől vezérelve.A társam legyen befogadó és elfogadó,élvezze mindazt amivel elárasztom,tanulja meg elfogadni és élvezni azt.
Aki keveset ad bele,az nem adja át igazán önmagát,az nem vágyik szövetségre,fejlődésre,
egyensúlyra,harmóniára,nem vágyik tartalmas kapcsolatra.Mozdulnia sem kell,csak befogadni,amit kap.Ül sértődötten és felfuvalkodva,mert mindig part akar lenni.Egyetlen lépést sem akar tenni a kapcsolatért.A folyó tegye a dolgát,terítse be,mosdassa meg,hűsítse,majd húzódjon vissza,ő szól,ha szükség lesz rá.Ha majd eszébe jut,ha kiürül a szeretettank,ha megszomjazik,ha elfárad,ha csalódik,ha szomorú,ha társaságra lesz szüksége.A folyó pedig elfárad,elveszíti lendületét,erejét,lelkesedését.A folyó és a part szerepegyensúlyának megtalálásával időnként úgy tűnik,egyikünk mindig jobban szeret,de ez nem feltétlenül van így.

Igen,elfáradok a szinkron mozdulatokban.Kissé öntörvényűen,a saját ütememre mozdulok.Lemaradok tőled,vedd észre.Már az is megbizsergeti a szívemet,hogy mindezt észleled és tenni akarsz ellene,akarod,hogy újra szinkronban legyünk.Folyó akarsz lenni, kényeztetsz, megtisztítasz, felfrissítesz,megvársz,megvárod,amíg utolérlek.Előfordul,hogy ez fordítva történik,ilyenkor én várok rád,hagyom,hogy part legyél,időt adok neked.A szeretet adásának és elfogadásának érzékeny egyensúlyát kell megtalálnunk.Makacs,befolyásolhatatlan gyerekként csetlünk-botlunk és az emberi kapcsolatok bonyolult,bejárhatatlan rendszernek tűnnek.Éppen ezért,csak "elvagyunk" bennük.Érzelmi zombiként viselkedünk olyan szituációkban,amikor egyetlen ölelés megoldana minden problémát.Vannak,akik egyenesen irtóznak a meghitt beszélgetésektől és a kommunikációmentes,néma csöndekben elvárják a gondolatolvasást.Ha ez nem történik meg,a másik ember persze hogy simán fafej,érzéketlen tuskó és mehet a szemét közé.Az emberi kapcsolatok nyelvét kis érzelmi ráhangolódással mindenki képes lenne elsajátítani.
Meg kell adni a társam számára az egyensúly érzésének lehetőségét.Lehetőséget kell adnom,hogy érezhesse,hogy nem csak kapni jó,hanem az adni érzése is nagyon kellemes érzés.Ez nem egyenlő ridegen tartással,szerelmi éheztetéssel.Két szabad lelkű autonóm ember számára elkerülhetetlenek a súrlódások,a konfliktusok.A konfliktus nem valami rossz,ördögtől való ártalom,nem azt jelenti,hogy kapcsolatunk végérvényesen megromlott és nem marad más kiút számunkra,mint a szakítás.Inkább visszajelzés,azt mutatja,hogy egyikőnk sem adta fel az egyéniségét.Ahol nincs konfliktus,ott egyikőnk feladta önmagát.
             Király Eszter (forrás: stylemagazin.hu)

Édeni hangján rezzen
a gitár,csábító dallam
vegyül az éjjeli vágyba.
Parázsló szemmel a lány
surranó árnyakat űz.
Hajladozó karjával
örvényeket kavar,
e tompa világba.
Szívével,heves ritmussal
szerelmet muzsikálva,
önmagát táncolja
életre-halálra.
      Nagygyörgy Erzsébet: Táncvarázs

Tánc és Szépség

.....ebben a fátyolos,borongós októberi napban,jöjjön egy kis örömforrás,mely felvidít és a lelkemig hatol.Gondolataimban a Tánc és a Szépség kéz a kézben ragyog,mert a lelkük örökre és végérvényesen eggyé vált.

Az NYC Dance Project egy olyan kezdeményezés,amelynek célja,hogy bemutassa a tánc és a táncosok világát.Ennek hátterében Ken Browar,divatfotós és felesége,Deborah Ory,táncos/fotós áll -a The Art of Movement,azaz a mozgás művészete nevet viselő könyvük,telis-tele szenvedélyüknek hódoló táncosok magával ragadó képeivel.
A projekt legelső gondolata akkor született meg,amikor Ken és Deborah kislányuk szobáját dekorálták.Mivel lányuk maga is balerina,kortárs táncművészek fényképeivel akarták díszíteni a szobát,de nem találtak mindenkiről képet,így úgy döntöttek,maguk fogják elkészíteni azokat.Kapcsolatba léptek az Amerikai Balett Színház egyik vezető táncosával és engedélyét kérték a képek elkészítéséhez.A férfi beleegyezett,innen pedig már nem volt visszaút,a New Yorki Tánctársulat felkérései özönleni kezdtek.
       (forrás:style.hu)

A tánc a legmagasztosabb,a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között,mert nem puszta lefordítása és absztraktálása az életnek,hanem az élet maga.
        Martha Graham

A tánc a mindenség lelke,minden mozog,minden forog,nincs megállás.De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak,üteme van,a lélek adja.
       G.Hajnóczy Rózsa