Még érezhető a nyár és az ősz egymásba simulása,
A két évszak szeretetteljes összeolvadása,
A lüktető élet és a csendes elmúlás románca,
Azt hiszem a legszebb az egészben az utolsó nyári virágok és a színpompás levelek násztánca,
Ahogy körülölelik egymást,
S átadják magukat a természet játékának,
Azt hiszem,ez már önmagában felér egy ajándékkal,
Szemtanújának lenni a pillanat varázsának,
Köszönteni az őszt,s engedni a nyár múlásának.
Mihalik Anikó
Kell egy mosoly nekem és kell egy mosoly másnak,
Mert magamnak mit sem ér,elküldöm hát az egész világnak,
Mosolygós őszben,tejfehér napsütötte ködben,
Mosolygó levelek hullanak körülöttem.
Bedő Gábor
A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó,fáradt föld felett
a kék ég,s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás,s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya,búcsúfénye -
az,amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.
Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében ( ford: Szabó Lőrinc)
Tegnap reggel,amint kinyitottam az ablakot,oda esik a párkányra egy száraz falevél.Ősz a küldője,szélpostás a hozója.Megcsípte már a dér ezt a levelet.Olyan mintha ezüst porral volna behintve.Olvasni pedig ezt lehet róla:
Kergetem a falevelet,
hátamon hozom a telet,
Mosolygós a születésem,
Lucskos,sáros temetésem.
Hát ez így igaz.Az ősz az egyik kezével a nyárba fogódzik,a másikkal a télbe kapaszkodik.Az egyik szeme mosolyog,a másik szeme sír.Ahogy kinézek a ligetre,látom,hogy ezüstbe,aranyba,bíborba öltöztek a fák.De ez a nagy pompa nem tartós.Lekopaszítja a fákat egy szellőlebbenés és a zörgő leveleket szerteszét hurcolja.Azokkal küldi az ősz az üzenetet embernek,madárnak.
Móra Ferenc: Levelek hullása ( részlet)
