A hídon állok,várok a sötétben.
Azt hittem,mostanra már itt leszel.
Semmi sem történik,csak az eső esik,
sehol egy lábnyom a földön.
Figyelek,de sehol egy hang.
Avril Lavigne
Csepergés indult,őszi dallamú,
a tükrömben sötét maradt az ég,
a hajnalban sem volt fény,csak hamu,
s künn sírt,egész nap sírt a szürkeség.
Áprily Lajos: Esik
Elszáll a nap.Könnye hull
már,drágám.
Takard be szíved: fázni
fogsz nagyon.
Látod a fákat,meghajlott
derékkal
fenn toporognak mind a
dombokon.
Ez hát az ősz.A dérütött,
magányos.
Anyánk,apánk lassuló
lépteit
áttörhetetlen vadvízként,
mocsáros
otromba esők lopva ellepik.
Nyűgös testüket dérből,
zúzmarából
sem mentheted ki.Nincs
mód,s alkalom.
Sorsuk árvultan magunkra
felöltjük.
Takard be szíved: fázni
fogsz nagyon.
Varga Katalin: Távozó....
Az ősz a hangulatok kiapadhatatlan forrásaként hat az érzékeny lélekre és minden olvasásra érdemes költőt megihletett,hogy néhány mélabús sorban megörökítse.
Jane Austen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése