2012. november 29., csütörtök
Az adventi koszorú
Karácsony előtt a keresztény világban,még nem vallásos családok otthonában is,elterjedt szokás örökzöldekből készített,négy vagy huszonnyolc gyertyával díszített koszorút tenni az ünnepi asztalra.Honnan származik és milyen szimbolikát közvetít az adventi koszorú?
Az advent a keresztény világ egyik különösen fontos ünnepe: a karácsonyi ünnepkör kezdete.A Gergely-naptár szerint december 25.-ét megelőző negyedik vasárnappal -más definíció szerint a Szent András napjához (november 30.-hoz) legközelebb eső vasárnappal- kezdődik és karácsonyig tart.
Az advent első vasárnapja egyben az egyházi év kezdetét is jelzi.Mint egyházi ünnep története a 4.-6.századig nyúlik vissza.Ebben az időben a vallásos keresztények a karácsonyra szigorú böjttel készültek fel,de e böjti időszak hossza még sokáig nem volt pontosan meghatározva.Az advent vasárnapjainak számát utóbb,a 11.században VII.Gergely pápa határozta meg,így pontosan kijelölve az ünnep időtartalmát.
Az elnevezés a latin "adventus Domini" kifejezésből származik,ami azt jelenti: az Úr eljövetele.A Jézus születésének ünnepére,azaz karácsonyra való készülődés mindvégig a megtisztulás jegyében zajlik.A római katolikus templomok oltára advent ideje alatt dísztelen,az orgona pedig,kizárólag a zsoltárok kísérése céljából szólal meg.Az ünnep liturgikus színe a lila,de a harmadik vasárnap -az örömvasárnapon- megjelenik a rózsaszín.Az advent hétköznapjain sokfelé hajnali misét (rorate) tartanak,amelyek Szűz Mária tiszteletére és a Jézus születésére való várakozás jegyében zajlanak.
Az adventi koszorú a feljegyzések szerint a 19.század közepén,a Németalföldön jelent meg.Először valószínűleg 1839-ben,egy bizonyos Johann H. Wichern nevű lutheránus lelkész készített hasonlót: egy örökzöld ágakkal díszített kocsikeréken elhelyezett huszonnyolc gyertyát,amelyek közül négy nagyobb és a többi fehérrel ellentétben,vörös színű volt. Wichern a templomban fellógatott keréken karácsonyig minden nap eggyel több gyertyát gyújtott meg,a négy vasárnapon pedig természetesen a vörös gyertyák égtek.
Ez a szokás Európa-szerte csak a 20.században terjedt el.A huszonnyolc gyertya időközben négyre,a vasárnapok számára redukálódott,de megmaradtak a koszorút díszítő -illetve alkotó- örökzöldek,főleg fenyőágak.A katolikusok a protestáns hagyományoktól eltérően lila gyertyákat állítanak az adventi koszorúra -egy kivételével: a harmadik,azaz az örömvasárnap gyertyájának színe ugyanis a koszorún is rózsaszín.A lila a bűnbánat és a megtérés színe,a rózsaszín pedig a közelgő ünnepet jelzi.
A gyertyákat vasárnap reggel szokás meggyújtani,de sokan ezt már az azt megelőző szombaton megteszik.A karácsonyig egyre növekvő számú gyertya gyarapodó fénye az ünnepi várakozás,majd a negyedik vasárnapon a karácsony elérkezésének szimbóluma.
A négy gyertya egyúttal négy fogalmat is szimbolizál: hit,remény,szeretet és öröm.A római katolikus szimbolika szerint ugyanakkor négy meghatározott személyre,illetve népre is utal.A három lila gyertya Ádám és Éva (hit) a zsidó nép (remény) és Keresztelő Szent János (szeretet) illetve a rózsaszín gyertya Szűz Mária (öröm) szimbóluma.
2012-ben december 2.-ra esik advent első vasárnapja.Ezen a napon keresztény és nem vallásos családok millióinak ünnepi asztalán gyújtják meg az első gyertyát,ami azok számától és színétől függetlenül egyaránt meghitté és emelkedetté teszi ezt a szép ünnepet.
forrás: National Geographic / Horvát Ádám
Az advent a keresztény világ egyik különösen fontos ünnepe: a karácsonyi ünnepkör kezdete.A Gergely-naptár szerint december 25.-ét megelőző negyedik vasárnappal -más definíció szerint a Szent András napjához (november 30.-hoz) legközelebb eső vasárnappal- kezdődik és karácsonyig tart.
Az advent első vasárnapja egyben az egyházi év kezdetét is jelzi.Mint egyházi ünnep története a 4.-6.századig nyúlik vissza.Ebben az időben a vallásos keresztények a karácsonyra szigorú böjttel készültek fel,de e böjti időszak hossza még sokáig nem volt pontosan meghatározva.Az advent vasárnapjainak számát utóbb,a 11.században VII.Gergely pápa határozta meg,így pontosan kijelölve az ünnep időtartalmát.
Az elnevezés a latin "adventus Domini" kifejezésből származik,ami azt jelenti: az Úr eljövetele.A Jézus születésének ünnepére,azaz karácsonyra való készülődés mindvégig a megtisztulás jegyében zajlik.A római katolikus templomok oltára advent ideje alatt dísztelen,az orgona pedig,kizárólag a zsoltárok kísérése céljából szólal meg.Az ünnep liturgikus színe a lila,de a harmadik vasárnap -az örömvasárnapon- megjelenik a rózsaszín.Az advent hétköznapjain sokfelé hajnali misét (rorate) tartanak,amelyek Szűz Mária tiszteletére és a Jézus születésére való várakozás jegyében zajlanak.
Az adventi koszorú a feljegyzések szerint a 19.század közepén,a Németalföldön jelent meg.Először valószínűleg 1839-ben,egy bizonyos Johann H. Wichern nevű lutheránus lelkész készített hasonlót: egy örökzöld ágakkal díszített kocsikeréken elhelyezett huszonnyolc gyertyát,amelyek közül négy nagyobb és a többi fehérrel ellentétben,vörös színű volt. Wichern a templomban fellógatott keréken karácsonyig minden nap eggyel több gyertyát gyújtott meg,a négy vasárnapon pedig természetesen a vörös gyertyák égtek.
Ez a szokás Európa-szerte csak a 20.században terjedt el.A huszonnyolc gyertya időközben négyre,a vasárnapok számára redukálódott,de megmaradtak a koszorút díszítő -illetve alkotó- örökzöldek,főleg fenyőágak.A katolikusok a protestáns hagyományoktól eltérően lila gyertyákat állítanak az adventi koszorúra -egy kivételével: a harmadik,azaz az örömvasárnap gyertyájának színe ugyanis a koszorún is rózsaszín.A lila a bűnbánat és a megtérés színe,a rózsaszín pedig a közelgő ünnepet jelzi.
A gyertyákat vasárnap reggel szokás meggyújtani,de sokan ezt már az azt megelőző szombaton megteszik.A karácsonyig egyre növekvő számú gyertya gyarapodó fénye az ünnepi várakozás,majd a negyedik vasárnapon a karácsony elérkezésének szimbóluma.
A négy gyertya egyúttal négy fogalmat is szimbolizál: hit,remény,szeretet és öröm.A római katolikus szimbolika szerint ugyanakkor négy meghatározott személyre,illetve népre is utal.A három lila gyertya Ádám és Éva (hit) a zsidó nép (remény) és Keresztelő Szent János (szeretet) illetve a rózsaszín gyertya Szűz Mária (öröm) szimbóluma.
2012-ben december 2.-ra esik advent első vasárnapja.Ezen a napon keresztény és nem vallásos családok millióinak ünnepi asztalán gyújtják meg az első gyertyát,ami azok számától és színétől függetlenül egyaránt meghitté és emelkedetté teszi ezt a szép ünnepet.
forrás: National Geographic / Horvát Ádám
2012. november 25., vasárnap
Hideg évszak
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon,pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan,titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha,titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Wass Albert: Tél
Múlt álmok fagytak
reggelre ablakomra.
Csipkehideg tél.
Szabolcsi Erzsébet
Ó,csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos,csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.
Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.
Ó,csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rádlehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.
Nagy László: Ó,csodálatos jégvirág
Fekete világ.
Kimennék a friss hóba
fehérré válni.
Szabolcsi Erzsébet
Fehér lett a kert,az udvaron,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertben mesés fákat
varázsolt a
zúzmara.
Szalai Borbála: Mesevilág
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon,pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan,titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha,titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Wass Albert: Tél
Múlt álmok fagytak
reggelre ablakomra.
Csipkehideg tél.
Szabolcsi Erzsébet
Ó,csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos,csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.
Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.
Ó,csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rádlehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.
Nagy László: Ó,csodálatos jégvirág
Fekete világ.
Kimennék a friss hóba
fehérré válni.
Szabolcsi Erzsébet
Fehér lett a kert,az udvaron,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertben mesés fákat
varázsolt a
zúzmara.
Szalai Borbála: Mesevilág
2012. november 19., hétfő
Téli dekorációk
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)