Bikini - Az őrtoronyból [Szöveggel feliratozva]

Képzeld azt.....

Képzeld azt,hogy folyóban úszol! A víz kéklő és élő.Az élet vize ez.
Képzeld azt,hogy néha hullámokat vet a víz és sodródsz,hol lassabban,hol gyorsabban! Az élet dolgai ezek.
Képzeld azt,hogy néha elfáradsz,szürke felhőkből eső áztat és olyankor a partra kívánkozol! Nehézségek ezek.
Képzeld azt,hogy egy-egy öbölben a folyó lelassul és te megpihensz! A gondolkodás öblei ezek.
Képzeld azt,hogy a partra szállsz és gazdagon nyíló,illatos rétre találsz! Száz meg száz mosoly örökké nyíló szirmai ezek.

Képzeld azt,hogy langyos szellő karjai ölelnek,s szárítják nedves ruhádat! Szerelmes kezek lágy fuvallatai ezek.
Képzeld hozzá az aranyló napot! Melegségét érzed a bőrödön és a szíved mélyén.A törődés sugarai ezek.
Képzeld azt,hogy a part mentén gyümölcsfák ontják feléd tavaszló zöldjüket és te lombjaik alatt üldögélsz! A nyugodt pihenés árnyai ezek.
Képzeld azt,hogy behunyt szemmel falevelek suttogását és fűszálak hajladozó neszét hallgatod! A csend hangjai ezek.

Képzeld azt,hogy gyümölcsöt szakítasz a fáról és ízét kívánva beleharapsz! Az édes nedv,hegyről lezúduló patakként mossa át tikkadt torkodat.Új életerő íze ez.
Képzeld azt,hogy fürge szárnyú,röpke pillangók játszadoznak pajkosan gondolataid körül! Az öröm apró gyermekei ezek.
Képzel azt,hogy zamatos,fűszer illatú levegőt szívsz be az orrodon,mely felüdíti tested,lelked! A szabadság illata ez.
Képzeld azt,hogy amikor kinyitod a szemed és az égre pillantasz,fehér felhők vattapamacsán átívelő szivárványt látsz,mely a nap sugaraitól áttetszően ezerszínűre festi folyódat.A szeretet sok színűsége ez.
És most képzeld azt,hogy mindez Valóság!

Természetről III. Fenyők

Mikor tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak,hallgatagnak,
Madár szólt,virág nyílt,mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.

De lám,itt a tél is! Madár,virág hol van?
Ti maradtatok csak örök virulóan.
Áldjon mag az Isten,ti jó fák,hű lelkek,
Néma hirdetői örök szerelemnek.
                 Juhász Gyula: Áldás a fenyőkre

A természet festése elgondolkodtató,hiszen maradandóan ott van és ott is marad az ember szeme előtt......Talán arról van szó,hogy némely festők a természetnek azokat a titkait látják meg,amelyek a futó pillantás előtt rejtve maradnak.
         Salamon Pál

Valamit tudnak Rólad a fenyők,
a hegy,az ösvény
-amit én nem tudok-
ismerősen integetnek utánad.
Feketén leng árnyéka minden ágnak,
a völgyeket opálos köd borítja,
s a messzi út ezüstös szalag csíkja
eltűnt a fák közötti alkonyatban.
Könnyű szemfedő most a rámboruló felhő,
bújtatja hangod,lépted,hiába várlak.

Jól rejtik titkaidat a fenyők,
már sehol sem talállak.
        Moretti Gemma: A fenyők titka vagy....

Kristályos levegő-ár füröszti álom-tested
s felém sodorja lassan,míg átkarolhatom.
Ahogy fenyőfák tartják ágaikkal a csendet,
köd-alakod köré úgy fonódna most karom.
                         Radu Boureanu

A természet maga a megtestesült harmónia,a természet egy ritmikus szimfónia.
                                                                     Osho                                                                                                                          

Első hó

.....reggelre egy kis ízelítőt kaptunk a csendes fehérségből,vagyis szállingózott a hó.....

                          .....elképesztő,a képek mind-mind ceruzarajzok.....

Ha Te lennél a tél hideg lehelete,
lennék kedvedért hullongó hópihe.
Lennék kedvedért hófúvás vihara,
vagy lennék miattad csipkés zúzmara.
                       Szabolcsi Erzsébet

Szeretem a havat és mindig jókedvem lesz tőle.Talán nem is jókedv ez,csak olyan szemlélődő,csendes öröm.A fehérség,a csend és az erdő szeretete.
                       Fekete István

Holnapra hó jön,frissen zuhogó,
Ötforintos pelyhekkel jön a hó,
kisujj rajzolja hóba a nevem,
de ördögöké lesz a szerelem.

Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában,mint mese,
dér-palástban,néma fagyban
csodacsipke-ligete.

Halva tán és mégis élve
tűri,szinte álmai
gyönyörétől megigézve,
hogy a hónak már egész be-
fonják piheláncai.

Ha nyugatról,ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül-mint ijesztő
üvegtűzvész,gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs!
       Fjodor Tyutcsev: Téli erdő  ford: Szabó Lőrinc

                                              Guram Dolenjashvili alkotásai

Természetről II. Sziklák

A kő sziklákat mindig irigyeltem,
kik állnak büszkén,mozdulatlanul,
állják a villámot,ha rájuk sújt,
s a harmat csöppjét,ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán",se "hátha",
mint dogmák állnak,oly konok-keményen,
mint zord,erős és önhitt férfiak,
és hófúvásos,sivatag-nagy télben,
Fejükön csipkés jégből a sisak.
a kő sziklákat mindig irigyeltem.

A kemény szót most megtanulom én is,
de a szívem bánja,mit kimond a szám,
ajkamon éles az ige,mint a kard,
de belül egy hang kérdez: "igazán?"

S a lélek ernyedt,tompa,szárny szegett.
Már megtanulok én is síkra szállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kő szírt,mely int és fenyeget,
kő szikla,mit meg nem ingat semmi.
Kő szikla,min a csákány eltörik,de belül fáj keménynek lenni.
                                    Reményik Sándor : Sziklák

A természet hatalmas,az ember parányi.Ezért aztán az ember léte attól függ,milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel,mennyire érti meg és hogyan használja fel erőit saját hasznára.
                                                 Szent-Györgyi Albert

Éjszakára pici arany felhő
Szállt a roppant szikla kebelére,
S ahogy ébredt a hajnali szellő,
visszaröppent a sugaras égbe.

Harmatos nyomát az ölelésnek
még sokáig őrizte a vén szírt:
ráncos szeme a semmibe révedt
s némán zajgott kő-szíve és sírt.
                M.Lermontov: A Szikla

A legerősebbnek is meg kell állnia egy percre olykor,egy sziklán ülni,s gondolkodni,hogy: hogy,mikor és merre?

Ady Endre

Sejtelmem nem volt róla,hogy ilyen messze el lehet látni.Hogy van egy vonal,ahol az ég és a föld összeér.És azt sem sejtettem,hogy ilyen szabad is lehet az ember.Mintha a szél,ami a lélegzetet is kiszakította a számból,egyúttal kisöpört volna minden félelmet és kétséget is a fejemből.Hirtelen előbukkant a nap és a felhőket félelmetes fényben játszó hegyekké,a tengert pedig csillámló végtelenné változtatta.
                                                                   Christine Biernath

                                                                                                                                                         

Természetről I.

Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek,mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybe fagyott bánata,
Élősködők,mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan,észrevétlen
Teleszürcsöli vérét a büszke fáknak.
         Reményik Sándor: Fagyöngyök

Turista az,akinek gyönyörűség a kilátás,akinek barátja a csend és akinek élmény a vihar.Megáll a réteken,megbámulja a virágok pompáját,nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét,csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre.Nem esik kétségbe,ha megered a zápor,nem ijed meg a keményre fagyott úttól,nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka.A természet csak szép tud lenni!
         Zubor István

Ezüst párákban álmodó hegyek
tündéri folyók felé lejtenek,
melyek fölé az ámult,ifjú hold
aranyló arca szomjasan hajolt,
s úgy csókolja a vizeken a fény,
ahogy emlékeimben téged én.
               Hajnal Anna

Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezeg még az esti napsugár.Puszták,kopárak,legelőnek is soványak,se szőlő,se erdő,se hajlék oldalukon.De alkatuk csodálatos; egészen olyan,mint az egyiptomi piramisé.Kotlóstyúk mellett csirkéi: úgy állnak az öreg Badacsony mellett az ifjú sziklakúpok.
                                                    Eötvös Károly

Ott rezeg a fűszál élén
apró gömbbe zárva
az élet pillanatnyi tánca.
     T.Fiser Ildikó

Mi az élet? Szentjánosbogár csillogása az éjszakában.Bölény lehelete télnek idején.Olyan mint a füvön suhanó halvány árnyék,amely belevész az alkonyatba.
                             Truman Capote

A síkság boldog fénye villog,
a fű virít,a lomb susog.
-Ember! ne félj! tudja a titkot
a természet és mosolyog.
          Victor Hugo

.......a bejegyzés végére rájöttem,hogy hiányzik a halvány,a pasztell,a közepes,a fű,az olíva,az élénk,a mély,a smaragd,a haragos,a sötét zöld...a természet elbújtatta egy kis időre.....

Szuttyos-szottyos

...olykor vannak ritka,lenyűgöző pillanatai,napjai az ősznek de az elmúlt napokat és a jelenlegit sem sorolnám ezek közé...olyan hideg,rideg,sötét,pocsék,szuttyos-szottyos idő van...ilyenkor az emberek semmi másra nem vágynak, csak szívből jövő,barátságos,meghitt melegségre,olyanra amely kívül-belül körül ölel.Izzó, olykor az is elég ha csak parázsló a szeretet,az ölelés a bújás... kell és én mindig kiharcolom akármilyen fortélyt bevetve (írtam már hogy a Nők boszorkányok) mert ilyenkor nincs mennyiség a mérhetetlen sem elég.....és ami még nagyon fontos a mostani hitvány időben a mosoly,a humor,bár nem ez jellemző a mai világra,mert a tények nem ezt mutatják....hát emberek rendesen tönkre tettük úgyis mondhatnám,hogy "hazavágtuk" ezt a meseszép kék bolygót.De nem fogok panaszkodni és nem is szeretem azokat akikből dől a panasz,hiába kürtölik ki a világnak a problémáikat,attól még nem fog megoldódni,csak azt érik el,hogy lesz egy réteg,aki baromira sajnálja őket....ez nem az én világom,ilyen szempontból nagyon is Kos-ból vagyok,önfejű és büszke.Meg olykor csöpög belőlem a szentimentalizmus de ilyen a lelkem ez vagyok Én,sokkal több bennem a rózsaszín szín,mint a sötét.....szóval szuttyos-szottyos időben...szeretet,ölelés,bújás és mosoly,mosoly,mosoly.

Hideg van. Szürke ég.
Egymáshoz bújó,fázós fellegek.
A Nap hivatalos ügyben
tárgyalásra ment.
Ülök a szobában.
Két deci forró szeretetre vágyom.
                  Ágai Ágnes

Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát,a sok,szögletes
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygását rajtuk.Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé.Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő,s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még,tündérmuzsika
és ragyogás.Az arany zúzmara
borzong itt-ott,hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy,mint egy alkonyat,
s valamit súg.Mit? Attól függ,ki vagy.
                   Szabó Lőrinc: Kandalló előtt

Akarok szeretni,
S kell,hogy szeressenek!
Akarom azt is hogy
Álmaim legyenek!

Akarok hinni,s jó
Hogyha nekem hisznek,
Mert hit nélkül élni,
Nagyon nehéz lehet.

Akarok segíteni
S jó,ha segítenek,
Egyedül az ember
Oly elveszett lehet.

Önző vagyok talán,
Hogy ez mind kell nekem?
Ezek nélkül mit sem
Érne az életem!
      Dr. Sándorné Manyika: Akarat

Szenvedély

A szenvedély és a fájdalom valahol testvérek.Mint a tangóban,az egyetlen,minden érzelmet kifejező táncban csak úgy,mint magában a tangó zenéjében is,ott a szenvedély és a fájdalom szorosan összetapadva,ölelkezve táncolnak.

A Szenvedélyről.
Nem lehetsz érzékeny,ha nem vagy szenvedélyes.
Ne félj ettől a szótól: Szenvedély.
A legtöbb vallási könyv,a legtöbb guru,mester és tanító azt mondja: "Vesd el a szenvedélyt."
De ha elveted a szenvedélyt,hogyan válhatnál érzékennyé a rútra és a szépre,a suttogó falevelekre és a napnyugtára,a nevetésre vagy a sírásra?
Hogyan válhatnál érzékennyé a szenvedélyre való képesség nélkül,melynek lényege az önfeladás?
Kérlek hallgass meg,s ne kérdezd,hogyan lehet szert tenni a szenvedélyre.
Tudom...éppen eléggé szenvedélyesek vagyunk,amikor egy jó állásról,egy szerencsétlen flótás iránti gyűlöletről,vagy éppen féltékenységről van szó; de én valami teljesen másról beszélek -arról a szenvedélyről,amelyik szeret.

A szeretet olyan állapot,amelyben nincsen "én" ; olyan állapot,amelyben nincsen ítélkezés,s nincsen annak mérlegelése,vajon a szex helyes vagy helytelen,vagy,hogy bármi is jónak vagy rossznak mondható.
A szeretetnek nincs köze az említett ellentétekhez.
A szeretetben nem létezik ellentmondás.És hogyan szerethet az,aki nem szenvedélyes?
Hogyan lehet valaki érzékeny szenvedély nélkül?
Érzékenynek lenni annyi,mint érezni azt,aki melletted ül; annyi,mint látni a város rútságát nyomorával,szennyével és szegénységével; annyi, mint meglátni a folyó,a tenger,az ég szépségét.
Ha valaki nem szenvedélyes,hogyan érzékelhetné mindezeket?
Hogyan érezne egy mosolyt,egy könnyet?
A szeretet- Szenvedély.
    Jiddu Krishnamurti: Az élet könyve (részlet)

Ha elhal benned az élet iránti érzéki szenvedély,az majdnem olyan,mintha magad is kimúlnál! Mi értelme annak,hogy kedvetlenül lézengj a világba?
                             Vavyan Fable

Minden igazi életben eljön egy pillanat,amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben,mintha a Niagara vízesésbe vetné magát.S természetesen mentőöv nélkül.A szenvedély nem ünnepel.Ez a komor erő,mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot,nem vár választ azoktól,akiket megérint,nem kérdi,jó-e nekik,nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel.Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet,melynek legmélyebb árama maga az élet.

                                                   Márai Sándor

Step Up - Final Dance

A Tánc

....hát....igen,az örök szerelem,a múlhatatlan szenvedély,a tánc,mindig is az egyik öröm forrás volt az életemben és természetesen az is marad.Valahol olvastam egy "édes" mondatot,amit nem tudtam elfelejteni -Te vagy szívem sütijének,legnagyobb csokidarabja!- én így szeretem a táncot.Amikor érzem a zenét,elvesztem az irányítást az eszem,a testem,a szívem és a lelkem fölött.

A Tánc.......valami,ami szavakkal nehezen megfogalmazható,valami,ami érzelmes és érzéki,közöl,noha nem beszél,kérdez miközben szavai nincsenek.Néha megráz,felkavar,néha meghökkent,amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik.Néha gyönyörködtet csupán.Anyaga az emberi test,de eredője mindig az emberi lélek és mindig az emberi lélek felé irányul.....Minden ember életében jelen van a tánc,mindenki táncol valahogy.....A táncoló ember,amíg táncol,szabad,független,azonos önmagával.....
                                                      Krámer György koreográfus

Amit a sorstól csak kérhetünk:
legyen örök tánc életünk
dallamok,ének,léptek,suhanás
könnyelmű-könnyed,szélvész-rohanás.
Mindegy! Csak táncoljunk!
erősen fogd kezem
ölelj,szoríts,
égess el örök táncban
      Szerelem.
          Őri István: Örök tánc

Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő,csak lehetőség,akárcsak a kavics,amely kalapácsütésre vár ahhoz,hogy szikrát hányjon.

A tánc számomra olyan mint az élet:
néha könnyed és lágy,
néha lendületes és magával ragadó,
van mikor kemény és nagyon nehéz.....
de sosem adom fel.

A tánc és a szex az a két dolog,amit akkor is élvezel,ha nem vagy jó benne.

A tánc a karok és a lábak költészete,a kecses és iszonyatos anyag maga,a mozdulat lehel bele lelket.
                                                                                      Charles Baudelaire

Tánc közben az lehetsz,ami csak akarsz lenni abban a pillanatban.

Hiányzunk a nyárnak?

Vágyainkkal szegett
ösvényén a múltnak
hol emlékünk ma is
kéz a kézben jár,
a változás konok
titkain tűnődve
időtlen bolyong
a réges-régi nyár.

Elillant meséket
kerget lombok alján,
szél-fújta álmokat,
földre hullt csodát,
és hajnalok könnyes
ezüst-harmatában
kutatja elveszett
lépteink nyomát.

Most ősz van,az emlékek
jönnek,újra fájnak:
érzem,hogy hiányzunk
a réges-régi nyárnak.
          Kormányos Sándor: Hiányzunk a nyárnak

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon.Ha azt mondod,csak a szél zúg odakint,kavics koccant az üveghez,vagy néhány száraz falevél rezzent a földön,ha ülve maradsz,a csoda kívül reked.Te nem nyitottál ajtót neki.

hogy én ki voltam?
vándor voltam
és bandukoltam
madárdal-forma
bájos zűrzavar:
a tél kezdetén is
új tavaszt akar
csak folt a többi közt
az erdő közepén
fák közt a fény

erőd ünnepén
ennyi voltam én
csak
ennyi voltam én.
           Ákos

Valahol létezel,valahol én is
valamit kérdezel,valamit én is
néha vágy van benne,néha remény is
             valahol
             valamit
             te is
             én is......
                    Őri István: Valahol

Ha egyszer megízlelted a repülést,utána úgy fogsz járni a földön,hogy szemed az eget fürkészi,mert ott voltál fent és oda vágysz vissza.

Bár minden ember az lenne,aminek látszik:
vagy pedig ne látszanék olyannak,ami nem !
                             William Shakespeare