..egy kicsit háttérbe került az írás az utóbbi napokban,mert teljes lázban,izgalomban,felpörögve olykor nem ismerve magamra,persze ez mind-mind pozitív értelemben,megalkottam első olyan festményemet,mely ajándékba készült.Nem tudom miért hatalmasodott el ez az érzés, de soha senkinek nem adtam a képeimből,ők annyira hozzám tartoznak,ők az enyémek és ez nem az irigység, csak nincs szívem megválni tőlük.Aztán a barátnőm kimondta azt a szót amitől mindez megváltozott, "megnyugtat" vagyis ha ránéz a festményeimre melegséget,megnyugvást,nyugalmat érez,így az első ajándékba készült képem az Ő tulajdona és őszintén bevallom nem is volt rossz érzés hogy már nem az enyém.
A festményem
....nem vagyok egy Munkácsy,csak egyszerűen szeretek,rajzolni és festeni és legtöbbször teljesen ellentétes érzelmek kavarognak ilyenkor bennem,vagyis békésen háborgok,elégedetten elégedetlen vagyok,és ellazultan zaklatott de a végeredmény mindig a megnyugvás.
A boldogság afféle vászon,amely várja,hogy nézzünk rá......
Albert Camus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése