halált hozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.
Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.
S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva,bús menyasszonyom.
Zokogva már hűlő keblére fekszem,
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt,aszú haját megcsókolom.....
Kosztolányi Dezső: A nyár
Ezer a nyár egy a bánat,
hajnal könnye hulló harmat,
madár zengeti a fákat,
fényességgel ébred a nap.
Kiszakad a sötétségből,
fényes fej a sötét ölből,
ég könnye,föld verítéke,
nap kezdete,éjjel vége.
Fényes fejét földre hajtja,
sűrű sötét betakarja,
szép kezdetben szomorú vég,
nyári reggel,gyönyörűség.
Szabó T. Anna: Ezer a nyár
Szikrázó
az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
Weöres Sándor: Kánikula
Tegnap még csak mosolygott.Most nevet.
Ha felmennék,fény záporozna rám.
Tenyerembe kitenném szívemet,
s a nap felé magasra tartanám.
Áprily Lajos: Fénylik a hegy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése