Felhők

...úgy gondolom a héten volt részünk jócskán belőlük,jelenleg is éjsötét van pedig még csak kora délután van,félelmetes ez a sötét,ilyenkor döbbensz rá mekkora hatalma van a természetnek,milyen apró csepp vagy hozzá képest.....de nem csak szomorú,bús felhők úsznak az égen,olykor vattacukor szerű,vagy habcsók szerű felhők is megjelennek,csupa-csupa édes dolog......basszus,hogy nekem mindenről az édesség jut eszembe,de ha egyszer nélküle nem létezik élet.......vagyis létezik,de az keserű,rémisztő,íztelen,boldogtalan....

Esendő voltam és beteg,
és szálltak fenn a fellegek.

Vándoroltak a kék úton,
gondolkoztam játékukon,

s szóltam: Ha én itt elveszek,
felhők között felleg leszek.

Gyöngyház-és rózsaszín hajó,
magas szelekben suhanó.

Megszólítasz: Ne szállj-maradj-
súlyos voltál,most könnyű vagy....

De én nem szállok már alább,
csak lebegek némán tovább.

Oszladozom,foszladozom,
haloványabbra változom.

Árnyékolom a kék eget
és te csak nézel engemet,

s én megfoglak tanítani,
hogyan kell szertefoszlani.
    Áprily Lajos: Fellegek játéka

Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy lány közelg.
És míg a felhőt elkísérem,
Lassan jövünk közelb,közelb.

Selyemhaj csillog napsugárban-
A felhők mindig távolabb-,
Selyemhaj mondja: nyár van,nyár van,
Felhő csak a bús gondolat.

Egy pillantás- s a fájó sejtés
Csak átsuhan a lelkemen:
Hogy azt a felhőt,ezt a szép lányt
Én el nem érem sohasem.
      Gyóni Géza: Felhők útján

Mint másaink,úgy húznak át az égen,
S elmúlnak,mint mi,szépen,csendesen.
A semmiből bukkannak fől fehéren
Vagy komoran s övék a végtelen.
Oly idegenül szállnak,egyesülnek
S oly nyomtalanul tűnnek ők tova
S fölöttünk az örök azúr derűnek
Tovább ragyog fölséges mosolya.
       Juhász Gyula: Felhők (részlet)