2011. július 17., vasárnap

Szeretni

Az a másodperc,amikor igazán szeretünk,életünk egyetlen valóságos pillanata.A többi nem az.A többi boldogtalan varázslat.Őrület.Teli félelemmel és szomjúsággal.Mi persze éppen fordítva gondoljuk.Mi azt hisszük,hogy az a valóság,amikor egyedül kővé dermedt,magányos lélekkel élünk.Valóság a hétköznap,a közöny,az egoizmus,az én,az enyém,a pénzkereset.Valóság a tévé,a robot,a rohanás,a vásárlás,az aszfalt,a "senkihez sincs közöm" életérzés.És a szerelemről véljük,hogy káprázat,mámor.Amikor valóban szeretünk,mondják ránk az emberek,hogy "Te el vagy varázsolva,öregem! Te megőrültél!" -miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről az mondja: "Itt akarok maradni,mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni örökké!" Amikor szeretjük egymást:kijózanodunk.Felébredünk.Életünk valóságos állapota az,amikor szeretünk.Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el,amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket és elkezdünk egymásban,egymásért élni.
                     Müller Péter


Jól tudom: a fényt a szemem itta,
a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte,
szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,
és belőle lett minden,ami
   Szeretet.
       Fekete István: Szeretet...



A szeretet kioldhatatlan öröktűz,
          amely melegít,
          de nem éget,
               érlel
             és alakít
          erőszak nélkül.
A szenvedélytől az különbözteti meg,
    hogy nem köt csereüzletet,
         és nem ragaszkodik.
         Szétszórja önmagát,
                mint a Nap.
                              Szepes Mária



"Ha magamat nem szeretem- soha senkit sem szerethetek igazán!"


Legyek a hajnal,ha nincs többé álmod,
Sötétben az égő gyertyafény,
Holnap is én legyek a láthatárod,
Szívedben vigasz,ha nincs remény.
Legyek a napfény a felhőtlen égen,
Az éjszakában a csillagod,
Találjam meg a lelked a szélben,
Ha időnként bárhol elhagyod.

Legyek az ölelés,perzselő vágyad,
Nekem szánj minden csókodat,
Legyek a hullám,a tenger,ha árad,
Könny,ha már mindenki megtagad.
Szíved örökre enyémbe zárom,
Nem leszek sohasem délibáb,
Árnyékod vagyok,a Te utadat járom,
S kimúlok,ha fény nincs tovább.
                      Gligorics Teréz: Én legyek


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése