gyönyör,kínom,szomorúságom,
üdvösségem,nyomorúságom-
befogtál,hát most légy menekvés,
hogy amikor mindenki megtagad,
legalább benned lehessek szabad.
Kifosztottál és meggyötörtél,
hát jó,itt maradok veled,
ne lássak,fogd be szememet
s altasd,akit eddig gyötörtél;
senkinek sincs több joga hozzád!
Legjobb asszonyom elraboltad,
szeretőim összecserélted,
bitang utakra buktam érted
és az utak földaraboltak,
hogy mindenütt jussak neked:
segíts,mert megszenvedtelek.
De most olyan légy,mint soha,
száz kézzel tudj most simogatni,
ezer káprázattal becsapni
s bepólyázni,mint még soha,
jó hús-ágyadban,karjaidban,
ahol eddig mindig csak sírtam.
Tegnap még vezekelni vágytam,
csöndet kértem és partokat.-
Vége,nincs többé kegyelem.
Te vagy csak, testi szerelem,
szemed minden vergődő szíven átlát:
fordítsd el rólam az igazak átkát!
Szabó Lőrinc: Gyönyör
Égess el!Kéjes tűzhalálra vágyom.
Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.
Hadd égjen a pogány,ki a halálon
Túl sem hisz másban,csak a szerelemben.
Szorítsatok,hogy többé fel se keljek,
Ti hókarok! (S mégis lángot sugárzók!)
Hevítsd agyam,te perzselő lehelet,
Szikrázzatok,ti izzó csókparázsok!
Hozzád simulva,tűzhányó öledbe
Kábuljak el a mámorok hevétül.
S ajkaddal ajkam sisteregjen egybe
A gyönyöröknek végső gyönyöréül.
Égess el!Összeomlok kebledre
Az üdvözültek csendes mosolyával,
S hajad árnyában édesen pihenve
Ellobogok fényes szerelmi lánggal!
Reviczky Gyula: Égess el!
Éji égi utak hívnak,
hulló fátylak omlanak,
hárfa húrja pendül újra,
s éjjel is ragyog a nap,
hold alattam,nyár fölöttem,
sziromágyon ébredek,
lopakodó lepkeszárnyként
takar be a két kezed.....
Szabolcsi Erzsébet: Álomajándék
Szájon,mellen,karban,kézben,
Csókban tapadva,átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Epében,könnyben és mézben,
Halálosan,tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ilyen nagy,halk,lelki vészben
Legyek majd csontváz,víg halott,
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ady Endre: Elfogyni az ölelésben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése