Remélve,nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok,
valami jót mindig magammal viszek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem,szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek,elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek-minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út fontos,nem a cél-
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű,egy szív,s egy lélek.
S próbálok úton maradni-emberül.
Sárhelyi Erika: Félúton
Van,ki gyorsan fut.
Van,ki gyorsan olvas,ír.
Én gyorsan érzek.
Fodor Ákos
Én minden reggel
megfestem a fényt.
Ecset nélkül.
Ujjaim nyomán
telítődik a fehér.
Fürkészem,ahogy
egymásba pulzálnak
a felhordott színek.
Távolodom.
Nem kell visszanéznem.
Tudom,hogy
ott feszül a vásznon
éles kontúrok közt,
maga az ember.
Standovár Ágota: Fényfestő
Lehet,hogy nem vagyok hős,de nem vagyok gyáva sem,mert van bátorságom a szenvedélyeimhez.
Márai Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése