-Homályosak az emlékeim.
-Szép délután volt,átmentem hozzád....mert Te voltál a kedves szomszédfiú,aki mindig megfogta a kezem és adtál sütit akkor is,ha én nem kértem.Vittem a buborékfújót és együtt üldöztük őket,a szivárvány buborékokat.Megfogtad a kezem és megpusziltál,miközben a szivárványok körülöttünk pattantak szét.
-Hmm....tényleg.A szomszéd kislány,aki sosem hisztizett,ha koszos lett a ruhája és akkor is megette a sütit,ha nem volt finom,akinek a buborékok csillogásában szivárvány haja volt.Kár volt felnőni.....
-Fogd meg a kezem,hozd a buborékfújót és boldogan kergethetjük a buborékokat.....
-Még puszit is kapok?
-Persze,hisz a lelkünk nem változott,mert ott mélyen, legbelül,még mindig ugyanazok a szomszédgyerekek vagyunk,akik együtt kergetik a szivárvány buborékokat......"
Fujtam: s hogy forgott,nőtt a szalmaszál
végén! hogy ingott! Minden kis sugár
megtört rajta és körben ráfeküdt,
groteszkül eltorzulva mindenütt,
de felismerhetően,fekete
keresztjével s megnyúlt négy üvege
ábráival az ablak,vagy,ha kint
játszottunk,az udvaron,ott megint
egyéb,az égbolt,mindig az,ami
legragyogóbb,de más is,ágai
erezetével a fa,s mind a fény,
ami csak volt,tükrös görbületén
mind összegyűlt,mind rágyűlt,s hamvasan
tündökölt rajta,szivárványosan,
és végül,hogy felkapta lebegő
áramára a tündér levegő,
szállni kezdett: szállt,s valamihez ért,
és elpattant a szappanbuborék.
Szabó Lőrinc: Buborék
" hisz az élet röpke lét,pillanatokra szép,
szivárványban pompázó szappanbuborék."
Pásztor Piroska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése