csitultak a napok
mikor pirulva siettél
abba a valóságba
ami határtalan
mondatokat rejt.
mert szabadnak lenni
szelíd árnyak közt is nehéz.
Csurai Zsófia: Arcok -a törékeny-
örvényként ránt magába
mélyzöld szemed
és majd vállad titkos
gödrében elveszek
mikor bőrödön
a rejtett vonalak
belőled egy irányba
hozzám futnak
de mégis
a szád szélén
motozó ujjak alatt
te mindig néma maradsz.
Csurai Zsófia: Rejtett vonalak
tegnap este
értelme volt mindennek.
a hidegnek,
az asztalon hagyott teádnak,
még a gyűrött papírrepülőnek is
ami lábad előtt landolt
mikor kiléptél az utcára.
ma reggel viszont nem hiszem,
hogy még egyszer megbocsátható
az az ártatlannak látszó naivság
ami mögé elrejtőzöl,ha épp
nincs kedved hozzám
Csurai Zsófia: Papírrepülő
azt hiszem egyszerűen
lebecsültem a pillanatot
mert veled egyszer sem
szeretkezni épp annyira jó
mint benned az összes
hazugságom és éjjelente
azon kapom magam
hogy visszatartott lélegzettel
rögzítem a pózt amiben
utoljára láttalak
Csurai Zsófia: Gubbasztó
igazából
elképzelni sem mered és
igazából egyetlen vékony
vonalka a valóság és igazából
csak közel kéne jönnöd
hogy végleg holnap legyen és
azt hiszem te mindig
túl értelmesen kerested
a válaszokat meg a sötétben
tapogatózás miértjeit nélkülem és
majd ha egyszer kiegyenesedsz
és kisimítod az öregedés
apró ráncait és megint úgy tudsz majd
körbe nézni mint egy boldog gyerek
akkor majd én elhiszem hogy
végérvényesen túlléptünk egymáson.
Csurai Zsófia. Torokhang
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése